Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Egy-két gondolat az eljárási elévülésről kapcsolatban a m. kir. Kuria teljes ülésének 94. számu büntető döntvényében kimondott elvvel

91 Mi történilk B.-vel, aki a cselekmény elkövetésekor még fiatalkorú volt s alkinek a cselekménye a Bn. 18. Vának 2. bekezdése értelmiében imár az elkövetéskor i« csak mint vétség szerepelt? Az ő eredetileg is vétséget képező cselekményét illetőleg az elévülés az Fb. 71. Va 2. bekezdésének eleő tétele szerint az eljárás megindítását csak 5 év eltekével zárja ki. Ve!e szumben tehát a fiatalkorúak birája annak a megállapítása mellett, hogy a „büntethetőséghez szükséges értelmi CÖ erkölcsi fejlettsége meg volt'', alkalmazhatja a Bn. 17. §-ában irt s intézkedésnek nevezett büntetések bármelyikét. Alkalmazhatja a fiatalkorúak bírája tehát a fogházbüntetést is mint intézkedést, ami aztán a később kifej tendők szerint még osalk szembeötlőbbé teszi a nem egyenlő mértékkel történt mérést. Még kirivóbb a nem egyenlő elbánás akkcr, ha B. terhelt 18. életévének betöltése után, de a jelen példánál maradva még akkor követ el ujabb szolgálati lopást, amikor még a fiatalkorban elkövetett cselekményért sem vonatott felelősségre. 1923. évi január hónapban, de már 18. életévének betöltése után B. ujabb szolgálati lopást követ el. A két iratcsomó külön fut. Az egyiket átteszi az osztrák ható-sás: a fiatalkorúak bíróságához, a másikat a rendes bírósághoz. A büntető egyes bíró a főtárgyalás adatai alapján a börtönbüntetés legkisebb mért-két is tulszigorunak taláíná a felnőtt korban elkövetett cselekményre, fogházbüntetést vélne a vádlott bűnösségével arányban állónak s igy az 59. számú büntető teljes ülési határozatban lefektetett és alkalmazandó elv értelmében ;i cselekményt a Btk. 92. §-ának alika'imazéisával a Btk. 20. §-a alapján vétséggé kellene minősíteni, de ugyanakkor észlelni kellene a vétsék e járáoi elévülését is, tehát a felnőtt korban elkövetett cselekmény miatt emelt vád alól elévülés miatt fel kell menteni. A fiatalkorban elkövetett cselekményért vele szemben alkalmazni kell az előbbi példában felsorolt intézkedések valamelyikét. Ugyanígy alakulhat a helyzet, ha az Fb. 56. §-a értelmében mind a két cselekményért a rendes bíróság vonja felelősségre. Ez minden másnak nevezhető, csak nem törvényelőtti egyenlőségnek, vagy egyéuisitésnek. Még jobban kidomborítja a m. kir. Kúria 59. számú büntető teljes ülési határozatban lefektetett elv tarthatatlanságát s a 94. számú büntető teljes ülési döntvényben kimondott elv helyesságét a példának a következő formában való variálása. , * Ugy A. mint B. az előbbi két példában tárgyalt cselekményt megelőzőleg lopás miatt büntetve volt, még pedig fogházbüntetéssel, persze a fiatalkorú csak intézkedés gyanánt. A. az első oéldia szerint a lopás vádja alól elévülés okából felmentetett. B. fiatalkorú pedig intézkedés gyanánt esetleg fogházzal sújtatott. 1927. évi június hónaiban a terheltek — most már B. is felnőtt korú — mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársak minden nrnősítő körülményt nélkülöző cselekménnyel egy darab egy fillérest lopnak el. Ugy-e a helyzet most már az., hogy B. cselekménye a Btk. 338. §-a szerint minősülő büntettet képez, mig A. cselekménye egyszerű lopás vétségét valósítja meg. B-vel szemben a bírónak csak a Btk. 92. Vának alkalmazásit indokoló enyhítő körülmények nyomatékos voíta, illetve nagy száma esetén van módj íiban fogházbüntetést kiszabni, mig A.-vial sz imben már a Btk. 91. §-ának alkalmazását indoki ló enyhítő körülmények fennforgása esetén módjaiban van ugyanolya<n tartamú fogházbüntetést kiszabni.