Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A letéteményes felelőssége és a bírói gyakorlat

MAGYAR JOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, I., Naphegy-utca 21. Telefonszám: ]. 390—83. Egyes szám ára a melléklapokkal 2.40 P. 6 szám ára az első félévre 12.— P. 1. szám. Budapest, 1928 január hó. IX. évfolyam. A letéteményes felelőssége és a bírói gyakorlat. ívta: Dr. Schüster Rudolf. Mielőtt mayái ezt a kérdéevt tárgyalón), szükségesnek mutatkozik a h4éti ügyletet, ha nem is a maga egészében, de mégis abban a vonatkozásban megbeszélni, amelyek a letéteményes fetelősséne szempontjából, a letéti tár mi elveszése, vagy megsérülése esetén fontosakMindenekelőtt előrebocsátom, hogy soraim tárgyát csak a rendes letéti ügylet képezi, kizárom tehát az u. n. depositum irregularé-t. De 'kizárom ázolkal az ügyleteket is, amelyek magukban foglalnak ugyan letétet is, de iaz ügylet tulajdonképeni -célja nem az illető tárgy megőrzése. Tudjuk ugyanis, hogy vannak jogügyletek, amelyeknél a letéti momentum mintegy természetes folyományként jelentkezik, ilyen pl. a haszonkölcsön, amelynél azonban az a körülmény, hogy az illető tárgy a haszonkölcsön vevő örizetében is van, nem főcél, hanem csak folyománya. Ilyen esetben tehát nem a letétre, hanem a haszoniköilcsönügyleitre fennálló jogszabály alkalmazandó. De előfordul a letéthez hasonló jogviszony a megbízásnál, a szolgálati és vállalkozási szerződéseiknél is. Ezeknél a letéti momentum csak mintegy adnexnma a szerződéseknek, amelyekből ezeknél a szerződéseknél nem lehet a letéti jogügyletre és a letéteményes felelősségére vonatkozó szabályokat alkalmazni. Ezt gyakran elnézik ós ez az elnézés szolgálhatott ismételten alapjáiü annak, hogy egyik-másük jogesetnél nem megfelelő döntés történt, így volt az annál a jogesetnél, amelyet Almási (Kötelmi Jog, első kiad. 710 old.) idéz. Almási ugyanis annak a felfogásnak ad kifejezést, hogy az „üzletszerű letéteményest csupán nagyobb erőhatalom bizonyítása mentesiti a kártérítés alól"; nézete támogatásául csak egy kúriai Ítéletre hivatkozik. (Magj. Dtár. XV. 3. old. Kúria 1921. szeptember 21-én, PVI. 1546/921.) Ezt az Ítéletet közelebbről megnézve azt találom, hogy annak alapjául nem letéti ügylet, hanem vállalkozási szerződés szolgál. A kártérítést követelő felperesek ugyanis fehérneműt adtak át tisztítás végett az alperes fehérnemütiszititó intézetnek. Nyilvánvaló ebből, hogy ez az ítélet a letéteményes felelősségének különben is tulszigorú megállapítására nem alkalmas, mivel ez az egész jogeset a vállalkozási szerződés (polg. tkv. terv. biz. szöv. 1331. stb. §§.) szabályai szerint 'bírálandó el. Ezért az általam említett megkülönböztetésre minden egyes esetnél figyelem fordítandó, ami különösen bíróságainknak figyelmébe ajánlandó, annál is inkább, mivel a fent id. Ítéleten kívül van még több oly ítélet, amely a kellő megkülönböztetést nem téve meg, nem helyes jogalapon döntötte el az ügyet, illetve a leté1