Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2. szám - Gladstone [William Ewart] és az ingatlan-zálog. 8. [r.]

H,a a felöbbezósá bíróság jelen Ítélete az előbbeniekben exponált módon halad nyomról-nyomra és láncszemről-láncszemre a belső összefüggések ösvényén, ezzel az elsőbbség kérdése a qui prior tempore potior jure elvéhez képest a jogi és méltányossági jogosultságok közti equilibrium felől már előbb36 tanultak értelmében s xazokkal tökéletes harmóniában egészen függetlenül E-nek és F-nek (alpereseknek)37 tudásától vagonéin tudásától el leend döntve. Ugyanis, ha egyszer áll az, hogy C-é (felperesé) a jogi jogosultságú zálogjog, ebből szükségképen következő, miként e zálogjog föltétlen absolutsággal hatályos, minden későbbi jogszerzőnek irányában és merőben közömbös az, tudtak-e ezek ama jogosultságnak a létezése felől avagy sem. Épen e logikai következés a saját elvi álláspontjából azonban az, amit ez az angol bírói ítélet — értve a felebbezési törvényszék ítéletét — nem von le. Sőt azzal az ő fentebb második helyen közölt passzusa által — már legalább is, ha e passzust a többször idézett angol döntvénykritika részéről reprodukált alakjában vesszük alapul — egyenes ellentétbe helyezkedik. E passzus ugyanis II. redü alperest (F-t) egész nyíltan a „jogi jogosultság tulajdonosának" nevezi (as the OAvner of the legal estate)38; ki pedig azt, vagyis a jogi jogosultságot, minekutána C már előbb az ítélet előző kijelentése szerint mint „első záloghitelező" az I. hely pozíciójába közvetlenül B után ipso fucto belépett, meg nem szerezhette. Mert akkor mi értelme van tehát annak, amit az előtétéi kijelentett, vagyis hogy C minden további átruházás nélkül „első záloghitelezőnek tekintessék"; vagyis hogy ezzel belépett az I. hitelező pozíciójába; ha egyszer e belépés nem jelenti azon jogi minőség és corolláriumok elnyerését, amelyek e pozícióval az angol jog alapelvei értelmében velejárnak? E logikai félbenmaradásnak következése, hogy ez ítélet a saját érdemleges eldöntését az angol jog alapelveitől olyannyira divergáló módon kénytelen motiválni. Értve azt, amidőn ugyanez ítélet az utótételben közömbösnek nyilvánítja: tudott-e II. r. peres (F) a fel perének (C) előbb szerzett zálogjoga felől avagy sem. E közömbössé nyilvánítás tudniillik benfoglaltatik az ítéleti szöveg már fentebb is3i) közölt eme szavaiban:,, nem olyan méltányossági védelem, amely hasznára lehetne Farrarnak, mint a jogi jogosultság tulajdonosának" (is no equitable defence vailable to Farrar as the owner of the legal estate).40 Minden kétségen felül egyenes nyílt ellentétbe helyezkedés ez az angol jognak az emiitett equilibrinmra vonat36 M. Jogi Szemle 1923. évi'. 197. old. 37 Lásd id. évf. 227. old. 3W 1923. évf. 227. old. 1. bek. 39 M. .T. Szemle 1928. évf. 227. old. ad 80. jegyz. *° Lásd fentebb ÍIZ imént id. helyén.