Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A nemzetközi jogközösség alkotmánya

45 delt jogretegek lépcsőzetén tagozódik. A jogi piramis csúcsán a nemzetközi jogi alapnorma áll, amely a nemzetközi szerződésjogra és szokásjogra UMU. ÍV szerződés es szokásjog konkretizálása és realizálása rendszerint állami részben azonban közvetlenül nemzetközijogi végrehajtási aktusok utján történik. Ezek az aktusok ismét lépcsőkre tagozódnak, mint törvények, szokasjogi szabályok, rendeletek, birói Ítéletek és puszta végrehajtási cselekmények. A nemzetközi szerződésjog és szokásjog a szűkebb értelemben vett nemzetközi jognak nevezhető. (42—92. lap). Az általános és partikuláris nemzetközi jog különbsége szerint az altalános, nemzetközi jogközösségen belül az egymást keresztező és tovább részekre oszló részközösségek egy sora keletkezik, amelyek közül a legátfogóbb jelenleg a népszövetség. Szuverenitás annyi, mint kizárólagosan közvetlenül a nemzetközi jognak való alárendeltséq (aussehliessliche Völkerrechtsunmitlelbarkeit). A közvetlenül a nemzetközi jognak alárendelt államok nemzetközi jogi illetékességét nevezzük szuverenitásnak. Ez a nemzetközi jogi tényálladék: „állam", a következő elemekből áll: független jogközösség, amely kizárólag a nemzetközi jogrendnek van alárendelve, 5 mint ilyennek alkotmányautonomája vau, (92—131. lap). A nemzetközi jogi illetékesség rendjét tárgyaló harmadik fejezetben Verdross először a tárgyi és területi illetékességet, az államok együttes (internacionális) és egyes (izolált) illetékességét, a nemzeíközijogi felhatalmazáson alapuló önálló és a nemzetközijogi kötelezésen alapuló átruházott hatáskört, a konkarráló ^és kizárólagos illetékességet különbözteti meg egymástól, majd kifejti a területi jog elméletét, miközben arra az eredményre jut, hogy a nemzetközi jog minden teret átfog, ahol emberi cselekvések egyáltalában végezhetők, tehát minden tér vagy államterület vagy államközösségi vagy végül államközi terület. (163—228. lap). Ami Verdross müvének elméleti alapvetését illeti, az a felfogása, hogy a gyökeres jogempirizmus a normatív jogfelfogással nem egyeztethető össze, nézetem szerint helyes. Ez a belátás a jogfllozófiában évtizedek óta folyó ismeretelméleti harc legértékesebb gyümölcse. Az érték (norma) és valóság elválasztásának, a dualisztikus filozóüai alapfelfogásnak legközvetlenebb következése, hogy értek (norma) érvényessége valamely tényből sohasem vezethető le. Ha a jog norma, akkor normatív erejét csak valamely más (abszolút) normából merítheti, feltéve, hogy maga a jog nem abszolút norma. Ha nem vagyunk hajlandók a jog normativitását abszolútnak, vagy más abszolút normativitásra visszavezethetőnek tekinteni akkor kár jogi normáról beszélni, mert az abszolút normák és az abszolút normák érvényességén alapuló relatív normák az egész normabirodalmat kimerítik. Aki tehát ezektől a következtetésektől visszariad, annak, ha . mégis önmagában következetes álláspontot akar elfoglalni, a gyökeres szociológiai jogfelfogást kell elfogadnia, amely szerint a jog bizonyos tények, tényleges aktusok, exisztenciális Ítéletek összefüggése (ezen a felfogáson van Sander, a maga „következetes csakpozitivizmusával"). Helyes Verdrossnak az a felfogása is, hogy a jognak az erkölcsi értékre (normára) visszavezethetősége nem zárja ki az erkölcstelen jog lehetőségét, mert a visszavezethetőség nem pozitív megfelelőséget, hanem csak .,értelemszerű vonatkozást", tehát pozitív vagy negatív megfelelőséget jelent. (L. ennek a felfogásnak részletesebb kifejtését Die Grundlanen der '•Universalistischen Metaphysik" in der Rechfsphilosophie Július Bindcrs e. tanulmányomban, Zeitschr. für öfftl. Kecht., VI. 1., 1920.). Annál kevésbbé mondható szerencsésnek az az okoskodás, amelylyel Verdross ezt a jogfilozófiai alapfelfogást a nemzetközi jog egységének bizonvitására és megalapozására alkalmazza. Mert amikor Verdross a pozitiv 'jog egységét a „pacta sunt servanda" jogfeletti normájára alapítja és különösen akkor, amikor azt mondja, hogy az államok közössége nem a pozitiv jogon, hanem már a „pacta sunt servanda" alapnormáján nyugszik, akkor megfeledkezik saját kitűnő megállapításáról,