Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A nemzetközi jogközösség alkotmánya

44 \ 1 felteszülik egy tapasztalat feletti normát, az alapnormát, amely bizonyos empirikus akarati aktusokat jogforrásokul jelöl ki. Verdross a Kelsen-íélv alapnorma fogalmát a kauti „öntudat általában" és ,.tiszta akarat" fogai maival hasonlítja össze. Miként ezeket a kanti fogalmakat egyrészt a Vaihinger-íéle hkcionalizmus, másrészt a hegeli, valamint a marburgi iskola által elfogadott objektivizmus alapján lehet értelmezni, azaz első esetben merő fikcióknak, a másodikban objektív platóni ideáknak tekinteni; ugyanúgy az alapnorma hüpotézise vagy a Sander-féle fikciónál izmushoz — és Verdross szerint Saader az egyetlen követkuzetcs „csak-pozitivista'" (21. lap) — vagy pedig ahhoz a belátáshoz vezet, hogy az ezidőszerint még a levegőben lebegő alapnormát valamely abszolút értékben kell megalapozni (3. 1.). A jogfilozófiai gondolkozás ma ez utóbbi irányban halad, amint az RadÚrúch, Sctiélér, Binder, Nieolai Hartmonn és Le Fur munkái bizonyitják. A tételes jog normatív érvénye a „suum cuique" igazságos sági értékében gyökerezik: minden társadalmi rend jogrend, amely erre a'z igazságossági értékre van értelemszerűen vonatkoztatva. A jogerő intézménye hidalja át a pozitiv jog és az igazságosság közti tartalombeli ellenmondásokat. Csak ha a pozitiv jog alapnormáját az értékek objektív világában horgonyozzuk le, válik lehetségessé a jogpozitivizmus, mint a jogi normák pozitivizmusa. A jogpozitivizmus lényege az erkölcsi és jogi normák szétválasztása. A módszer tisztaságáért való sikraszállás a pozitivizmus elévülhetetlen érdeme. A pozitivizmusnak ilyenformán szuperpozitir alapvetésre van szüksége. Verdioss szerint már most ez a norma: „pacta sunt servanda" a végső érvényességi alapja a nemzetközi jognak (20—29. 1.). Jogrend alatt a normák, jogJtösasség alatt pedig a normák által szabályozott cselekvések összefüggését kell érteni. Minden tételes jogrend csak valamely jogközösség tényleges cselekedet-összefüggésére vonatkozással érvényes, mivel a pozitivitás semmi egyéb, mint tényleges jogi aktusok által való betöltése a jogrendnek, amivei szembon minden jogközösség csak tór-időbeli kifejezése egy jogrendszernek, mert minden egyes cselekedetet csak a jogrendszer tesz jogi cselekedetté Í4—7. lap.). Jogközösségek között kapcsolat csak ugy lehetséges, hogy egy magosabb jogközösség átfogja és ezzel összekapcsolja őket. Az államok nem a legátfogóbb jogközösségek, mert maguk az államok is egymás között és más államon kivüli szervezetekkel jogközösségben élnek. A nemzetközi jogközösség, az az összes jogközösségeket átfogó jogi egység, ameljr, mint egy kupola, a jog egész épületét beborítja,. (9. lap). A nemzetközi jog érvényességét az állami jogból levezetni nem lehet, mert ebben az esetben az állami alkotmány forradalmi megváltoztatása az államszerződések érvényét ép ugy megszüntetné, mint a 1-öhbi állami jogszabályét, aminek azonban a nemzetközi jog vitán felül álló szabálya mond ellent. Minthogy a forradalom előtt kötött államszerződések a forradalom után is épen nemzetközi jogszabálynál fogva kötelezők maradnak, legalább egy nemzetközi jogtételnek kell lennie, amely az állami alkotmányoknál magasabb. Minthogy ezt a jogszabályt az állami jog alapján megérteni nem lehet, nincs igaza Kelsennék abban, hogy a nemzetközi jog primátusa és az állami jog primátusa egyenrangú hüpotézisek (12—20. 1.). Az államok közössége a logikai prius, az egész, amely államokra tagozódik. Az államok közössége nem pozitiv jogon, hanem már a „pacta sünt servanda" normáján alapszik. Ez a csirssojtjo és ősforrása a nemzetközi jognak. A nemzetközi jog nem ,,államközötti", ,,intevnationalis", hanem államfeletti jog. Távolról sem fenyegeti azonban ez az államok önálló életéi! Az államok a;z államiközös-ségon belül viszonylag önálló, alkotmányon fonom jogközösségek. A nemzetközi jogi alapnorma nem rendelkezik más közvetlen szervekkel, mint magukká] az összomüködő államokkal; csak az államok utján ölthet alakot a nemzetközi jog (38—42. lap). A második fejezet a nemzetközi jogrend, tagozatát mutatja be. A jogrendszer jogi aktusok hiérar;hikus rendjéből áll és egymás fölé- és alárenI