Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A nemzetközi jogközösség alkotmánya

sértése éppen az abban körülírt magatartás által. Ezek — úgymond — a főtémyezők, melyek mellett akár a vétkesség, aikár az okozás csupán másodrendű, melléktényezők, melyek akár el is hanyagolhatók. Végső konklúziója pedig az, hogy minden kártérítési kötelemnek egyetlen és közös jogalapja a norma (törvény). A szerző ezután (30^-39. o.) részletesen ismerteti és bírálja az okozása elvvel kapcsolatos vétlen felelősség elméleti jogalapjait, az aetiv interessé, a veszélyeztetés, az akarat kauzalitása, az egyéniség, a enlpaíietao, praeventio sitb. elméleteket s kimutatja, hogy azok mind a hasznossági elvre vezethetők vissza. Egyébként határozottan a prevenció elméletének hívéül vallja magát, mondván, hogy a kártérítési kötelezettség nem azon okból áll fenni, mert kár történt, hanem azon célból, hogy ezután kár ne történjék. (41. o.) Végeredményben erre a gondolatra, mint közös nevezőre vezeti vissza ugy a vétkességi mint az okozást elvet. Műve végén pedig egy 5 §-bói álló elméleti törvénytervezetet közöl, mely az egész tanulmánynak rekapitulációja. A szerző norma teóriája (kétségkívül uj látószögből vizsgálja a kérdést, eredeti és érdekes gondolatokat vet föl; az uralkodó elméleteket néhol tul élesen bírálja; saját elméletét is bírálja a végén és elismeri, hogy az esetenként tul szigorú eredményekhez fog vezetni. Ellenibe*! szerintünk nem ez a fő fogyatkozása, hanem egészen más, amire szerző nem gondol. Mert végeredményben mit jelent a norma elmélet! A törvény fel fog állítani x számú tényállást, ha ugy tetszik magatartást, melyhez kártérítési szankciót fűz, azután lesz y számú ember, aki a normát megsérti, s akkor beáll a kár-téritési szankció. Ez az elmélet igen szép, mint elmélet, ellenben gyakorlati megvalósítása véleményem szerint egyszerűen lehetetlen. Mert vagy lesz egy olyan kártérítési törvény, mely 100.000 §-bol fog állani és még mindig hiányos és tökéletlen lesz, vagy egy olyan, mely 2 §-ból fog állani, egyik §-a vétkességi magát .irtást (tényállást) fogja általánosságban szabályozni, mig a másik a vétlen tényállást ugyancsak általánosságban s akkor akarva, nem akarva el fog jutni mégis csak az okozása elvhez. Ellenben az uralkodó tanok bírálatánál sok megszívlelni valót tartalmaz, mint azok egyik-másik tételének korrektivuma minden esetre figyelemre méltó. A kis mű határozottan értékes, nyeresége ujabb jogi irodalmunknak és a külföldön remélhetőleg széles körten fog alkalmat adni szakirodalmunk méltánylásái-a. A A nemzetközi jogközösség alkotmánya. (Dr. Alfréd Verdross, o. ö. Professor an der UnhTersitát Wien: Die Verfassvmg der Völkerrechts gemeinsebaft . Július Springer, Wien und Berlin, 1926. X. 228. 1. 25.50 osztrák Schilling, vagy 15 aranymárka). A jogi világkép egységéről 1923-ban irt könyve után (1. Moór Gyula bírálatát e folyóirat V. évfolyam IV—V. számában 1924.) most Verdross a nemzetközi .jogközösség alkotmányáról szóló könyvében egyrészt elméleti konstrukciójának alapjait igyekszik mélyebbre ásni, másrészt a tételes joganyagot sokkal behatóbban dolgozza bele elméletébe, mint előző művében. A nemzetközi jog általános része 'az, amelynek elméleti feldolgozását kapja az olvasó Verdross könyvében és amelyet szerző a nemzetközi jogközösség alkotmányának nevez (V. lap). A könyv három fejezete közül az első a, jogrendszer egységének, a második a nemzetköz] jogrend tagozódásának s a harmadik a nemzetközi jogi illetékesség revdjének van szentelve. Az elméleti alapvetést az első fejezet tartalmazza. Eszerint a jogot teljesen tapasztalati alapon normaként felfogni nem lehet, a jogempirizmussal tehát le kell számolni Stammler és Kelsen útmutatása szerint. Ez az ut az alapnorma, elmélete, amely szerint az empirikus jogalkotó aktusokat csak az esetben lehet objektíve érvényes normáknak tekinteni, ha Dezső Gyula.