Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 1. szám - Az okirati kényszerről szóló törvényjavaslathoz
31 Az okirati kényszerről szóló törvényjavaslathoz. Irta: Dr. Újlaki Géza, budapesti ügyvéd. Az okirati kényszerről szóló törvényjavaslathoz a következő észrevételeim volnának. A 2. §. 2. bek. következő szövegezése aggályos: „Ha... bármelyik fél, akár a szerződési okiratban kikötötte, akár azon kivül, de az okirat aláírása előtt a másik féllel szemben szóval vagy Írásban kijelentette, hogy a feleknek valamely ilyen pontra is meg kell állapodniok, akkor, hacsak a kikötés nek vagy a kijelentésnek tartalmából vagy az eset körülményeiből más nem következik, a szerződést ily megállapodás nélkül egyelőre csak feltételesen megkötöttnek kell tekinteni stb." Előzetes egyoldalú kijelentés eszerint elegendő volna azon jogügylet feltételessége megállapítására és ekkép meghiúsítására, amely jogügylet pedig törvényszabta írásbeli alakba foglaltatott. Ez az okirattal szemben jogbizonytalanságot és bonyodalmakat szül. Könnyen megtörténhetik, hogy egy ily- egyoldalú kijelentés bizonyítása sikerült, míg a tárgyalások későbbi folyamán a felek ellenkező kijelentésének bizonyítása pedig nehézségbe ütközik. Ekkép soha se lehet majd tudni, mikor lehet sarkaiból kiforgatni valamely törvényszabta Írásbeli alakban létrejött jogügyletet — egy előzetes egyoldalú kijelentés bizonyítása utján, ami pedig később tárgytalanná vált. Ezen fenyegető bizonytalanság szükségessé teszi, hogy az okiratokba ilyenféle záradék vétessék fel: „Más kikötést, mint ami ezen okiratban foglaltatik, vagy annak rendelkezéseiből okszerűen következik, a felek nem tettek." Azt hiszem nem elég az előzetes egyoldalú kijelentés az okiratba foglalt jogügylet fenti módon való megdöntésére, hanem csak a felek előző vagy egyidejű oly megállapodása, amely az okirat tartalmával nem ellenkezik. A 3. §. ut. bekezdésében rendelkezni kellene arról is, hogy a szerződésre megszabott alak szükséges-e a szerződés felbontására irányuló megállapodásra is vagy nem. A 4. §. 1. bek. ellenmondásban van a 2. bekezdéssel. Az 1. bek. szerint a szerződési okiratot csak a terhet vagy kötelezettséget vállaló félnek kell aláírni, a 2. bekezdés szerint pedig mindkét félnek alá kell irnia ugyanazt az okiratot. A 11. §. ut. bek. a gyakorlatban sok zavart fog okozni. A házastársak és jegyesek között nem megfelelő alakban kötött szerződést a teljesítéssel érvényesnek kellene elismerni