Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A királyi intézmény és történelmi alkotmányunk újabb alakulása

30 kegyelmében, hogy felséges királyi családjával egyetemben minden időkre fentarthatja az ősi szent korona nagyságát es dicsőségét. 35. §. A nemzet megállapítja, hogy a miniszteri felelősség elvének alkotmányos érvényesülése mellett az 1222:XXXI. t.-c.-nek a királlyal szemben volt ellenállás jogát szabályozó rendelkezése tárgytalan és igy bizva a király és^ a nép alkotmány tiszteletében, ismételten, miként ez királyaink hitleveleiben immár évszázadok óta szokásos, hatályon kívül helyezi dicsőült II. András királyunk 1222. évi törvényének ama megszüntetett záradékát, amely igy kezdődik: „Quod Si vero Nos", egészen azon szavakig: „in perpetuum facultatem", de mint egyik legfőbb királyi kötelességet ezúttal is törvénybe iktatja a királyi hitlevelek 3. §-ának a Haza főcélját óvó és sok évszázados fejlődés által is szentséggé vált parancsolatát. 36. §. A nemzet politikai szabadságának legfőbb biztosítékai: fegyelmezett és erős hadsereg, jó közigazgatás, hivatásának magaslatán álló bíráskodás és valódi parlamentarizmus, mely mellett a parlament tiszteletben tartja a király jogait s a király a parlament hatalmát. A népnek biznia kell királyában, a királynak a népében. Király és népe: a szent korona egésze kell, hogy érezze az igazságát az első ezerévét záró 1896:VII. t.-c. 2. §-a zárószavainak, melyek a király és népe közti áldásos összhangban: a nemzeti közérzület ez egységében látják a jövendő századok biztos haladásának zálogát. IV. FEJEZET. Záró rendelkezések. 37. §. A magyar nemzet tűrhetetlenül ragaszkodik ősi alkotmányához s ennék egyik tartó-oszlopához, a királyságnak dicsőséges Szent István királyunk által megalapított intézményéhez. 38. §. Történelmi alkotmányunknak a királyság intézményére vonatkozó törvényei, törvényerejű szokásai és közel ezeréves gyakorlat által a nemzet életének részévé lett hagyományai továbbra is a maguk teljességükben érvényben maradnak. Jelen törvény csupán azt állapiba meg, amit a nemzet ezek kiegészítésére, továbbfejlesztésére és némely kétségek eloszlatására a mai helyzetben múlhatatlanul szükségesnek tart.