Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A valóságbizonyítási eljárás menete

19 A valóságbizonyitási indítvány elutasitásti esetében szintén közbenszóló végzés alakjában kell határozni. Az indokolás az Ítélet indokolásába való. X. A valóságbizonyitási eljárás menetének végső határköve a perorvoslat, mellyel a fél (a vádlott és ellenbizonyítás indítvány esetén a sértett is) az ebben a kérdésben hozott birói határozatokkal okozott sérelmére orvoslást kereshet. Az általános szabály az, hogy a valóságbizonyitás kérdésében hozott határozat ellen önálló perorvoslatnak nincs helye. Ez a szabály a Bp. 300. §-ának első bek. alapján kétségtelenül áll, de csak akkor, ha a valóságbizonyitás kérdésében az itélőbiróság határozott. Ha azonban a pernek előző szakában ebben a kérdésben a vizsgálóbíró vagy a vádtanács érdemleges határozatot hoztak, mely ellen a vádlott vagy sértett fél felfolyamodást használt, amihez kétségtelen joga van, felmerül az a kérdés, hogy a felülvizsgáló bíróságnak (vádtanács, ítélőtábla) milyen határozatot kell hoznia. Amint fent a VIII. pontban láttuk, Vaikó Pál véleménye szerint, a felülvizsgáló bizottságnak a valóságbizonyitás kérdésében érdemleges határozatot kell hoznia, mely azonban az elsőfokú itélőbiróságra nem lesz kötelező még akkor sem, ha azt a kir. Ítélőtábla hozta. A Curia fentismertetett jogegységi határozatának alkalmazásával azonban, nézetem szerint, a felülvizsgáló bíróságnak ilyen esetben az elsőfokú határozatot a Bp. 384. §. 4. pontja alapján meg kell semmisítenie és az érdemleges határozathozatalt mellőznie kell azzal az indokolással, hogy ez elsősorban az itélőbiróság hatáskörébe tartozik. Ilyen körülmények között a valóságbizonyitás kérdésében hozott határozattal szenvedett sérelmet csak az Ítélet ellen használt felebbezés keretében a Bp. 384. §. 9. pontja alapján lehet orvosolni. Az*< emiatt érvényesített semmisségi panaszt a Bp. 385. §. 1. a) pontjára kell alapítani. (B. J. T. LXXIV. 218.) XI. Felmerülhet az a kérdés, hogy a valóság bizonyítása címén akár az elitélt javára, akár a felmentett vádlott terhére van-e helye újra felvételnek. A Bp. kifejezetten nem zárja ki. Aligha vitatható, hogy a Bp. 446. §. 1., 2. és 4. pontja, valamint a Bp. 449. §. 1. és 2. pontja alapján kért újrafelvételi nem lehet megtagadni, arra nézve azonban eltérők a nézetek, hogy lehet-e helye ujrafelvételnek a Bp. 446. §. 3. pontjára hiavtkozással az elitélt javára vagy a Bp. 449. §. 3. pontja alapján a felmentett vádlott terhére azon az alapon, hogy az alapperben a. valóságbizonyitási vagy ellenbizonyítási indítvány elmulasztatott, elkésett vagy az újrafelvételi kérőnek a már lefolytatott valóságbizonyitási eljárás során nem is érvényesített uj bizonyítékai vannak. 2*