Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A valóságbizonyítási eljárás menete

16 szerint perorvoslatnak van helye. — Ugyanő nem tartja feltétlenül helyesnek, hogy a vizsgálat során nem veszik fel teljes terjedelmében a bizonyítást. Ezt az álláspontját azzal indokolja, hogy a sértett érdeke megkívánja, hogy már a főtárgyalás előtt tájékozva legyen nemcsak a felajánlott bizonyító eszközökről, de a tettleg produkált bizonyítékokról is, hiszen az ő ellenakciója ehhez az eredményhez fog igazodni; továbbá a pervezetés biztosságának fontos érdeke is fűződik ahhoz, hogy a főtárgyalás anyaga, eleve együtt legyen, a főtárgyalás ne legyen lim-lommal megterhelve és intézkedni lehessen oly bizonyítékok beszerzése iránt, amelyek a már felvett bizonyítékok nak helyes értékelhetése végett szükségtelennek mutatkoznak. Egyébként maga a törvény, nevezetesen a S. T. 54. §-ának első és második bek. az elsőfokú birói gyakorlat helyességét támogatja. Ugyanis az első bekezdésnek abban a rendelkezésében, hogy a valóságbizonyitás kérdésében a íőtárgyalásra megidézendő tanuk a vád alá helyező végzésben vagy az idézésben megnevezendők, benne foglaltatik annak megengedése, hogy a vádtanács vagy a főtárgyalás elnöke a valóságbizonyitás megengedhetősége és kerete tárgyában is döntsön. Ugyané §. második bekezdésének abból a kitételéből pedig „ha azt az eljárás előző szakában eredménytelenül kérték" következik az, hogy a valóságbizonyitást az eljárás előző szakában eredményesen is lehet kérni. Az alsófoku birói gyakorlat törvényszerűsége tehát nem vonható kétségbe, azonban méltán felmerül az a kérdés, hogy ha a megelőző perszakban a valóságbizonyitás elrendelése tárgyában hozott határozat nem végleges és az itélőbiróságra nem kötelező, akkor mi szükség van ilyen előzetes határozatra és bizonyitási anyagra. A vádlott érdekében nem szükséges, mert a legsikerültebb előzetes valóságbizonyitás sem eredményezheti a vádirat elutasítását (B. I. 5462/1922., B. Dtár XVI. 17. Elvi hat.); a vádló érdekében sem szükséges, mert az ő érdeke az, hogy vádlottat az itélőbiróság elé állítsa, ezt a törekvését pedig az előzetes valóságbizonyitás semmiféle tekintetben sem befolyásolhatja; végül az itélőbiróságnak sem szükséges, mert annak elsősorban a valóságbizonyitás megengedhetősége és kereteinek meghatározása kérdésében kell döntenie és igy csak olyan adatokra van szüksége, melyek ezen kérdés elbírálásánál birnak jelentőséggel. Ha az itélőbiróság elrendeli a valóságbizonyitást, a főtárgyaláson fogja a tanukat kihallgatni s igy azoknak előzetes kihallgatása fölösleges volt; ha pedig az itélőbiróság a valóságbizonyitást megtagadja, akkor az előzetes bizonyításfelvétel nemcsak teljesen szükségtelen volt, hanem a bűnügyi