Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A valóságbizonyítási eljárás menete

költséget is feleslegesen szaporította és ok nélkül meghurcolás tárgyává tette a sértett erkölcsi értékét olyan tények bizonyításával, melyek bizonyításának a törvény értelmében nem lett volna helye. Van azonban* két kivételes eset, melyben az előzetes bizony itásf elvétel és az előzetes határozathozatal nem mellőzhető. Nevezetesen 1., ha a valóság bizonyításra vagy ellenbizonyításra felhozott valamely bizonyíték megsemmisülésétől kell tartani (péld. haldokló tanú kihallgatása). Ilyen esetben a Bp. 100. §. első bek. imperative előírja a bizonyíték megszerzését. 2. A Bp. Ét. 16. §. 3-ik bek. esetében, amidőn a hatáskör megállapítása céljából előzetesen dönteni kell a valóságbizonyitás megengedhetőségének kérdésében. (Zsitvay Leó: B. J. T. LVII. 281.) Ezen két kivételes esettől eltekintve a Curia fentismertetett határozatainak következetes alkalmazása azt követeli, hogy a per előző szakában a valóságbizonyitás kérdésében mind a határozathozataltól, mind a bizonyítás felvételétől tartózkodni kell. Ennek kétségtelen előnye az, hogy a tanukat csak egyszer, a főtárgyaláson, hallgatják ki, viszont hátránya az, hogy a valóságbizonyitás tekintetében a főtárgyalás nincs kellően előkészítve, aminek következménye az lesz, hogy a valóságbizonyitás elrendelése esetében — kivéve, ha a felek tanúikat magukkal hozták — mindig két főtárgyalást kell tartani. A Bp. 288. §. 3-ik bek. értelmében ugyan a tanuk rendszerint megidézendők, de kérdés," hogy ez a szabály a Curia által értelmezett „lex posterior" (S. T. és Bv.) szerint alkalmazható-e a valóság bizonyítására felhozott tanukra is. Nem lesz-e a logikus sorrend fordítottja mintegy „filius ante patrem", megidézni a tanukat akkor, amidőn még azt sem lehet tudni, hogy az illetékes fórum, az itélőtanács egyáltalában megengedi-e a bizonyítást és ha igen, milyen terjedelemben fogja azt elrendelni? A főtárgyalási elnök, kinek a főtárgyalás előkészítése főfeladata, megteheti ugyan, hogy a valóságbizonyitás kérdésének gondos vizsgálata után e tekintetben is biztosítja a bizonyítási anyag felvételét már az első főtárgyalási határnapon, de ha a tanács nem rendelné el a valóság bizonyítását, az általa megidézett tanuk kihallgatását mellőzni kell. Ez ugyan kivételes eset, de előfordulhat és ha egyebet nem is jelent, annyit nyilvánvalóvá tesz, hogy a tanács döntése a valóságbizonyitás kérdésében nem volt egyhangú és a megidézett, de ki nem hallgatott tanuk dijai fölösleges költségtöbbletet okoztak. o Magyar Jogi Szemle