Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A valóságbizonyítási eljárás menete

15 Zsitvay Leo (B. J. T. LVII. 281.) azt vitatja, hogy a per előző szakában ki seni lehet térni a döntés elől és ezzel a kérdéssel a vádtanácsnak kell foglalkoznia. A végleges döntés azonban szerinte is az Ítélőbíró feladata. Érvelése a következő: „A vizsgálat feladata (Ep. 102. §.) azt az anyagot összegyűjteni, amelyek alapján eldönthető, hogy a főtárgyalás elrendeltessék és a vádtanács köteles határozni afelett (Bp. 266. §.), hogy van-e vádnak helye és ha igen, mely biróság elé utalja és mely tanuk idézendők a főtárgyalásra. A főtárgyalás előkészitése ezen tul a főtárgyalási elnök elé kerül, kinek a Bp. 286. §-a szerint kötelessége a vádhatározatban vagy vádiratban felsorolt tanukat megidézni és a Bp 283. §-a intézkedik arról, hogy a felek a bizonyítás kiegészítését vagy uj bizonyítékok beszerzését szorgalmazhassák, sőt az elnök hivatalból is rendelhet be uj tanukat. E szabályok mellett hol van a lehetősége annak, hogy a valódiság bizonyításának jogkérdését az itélőtanács működéséig a biróság elhárít sa, a döntést megtagadja1? Midőn pedig az itélőtanács a Bp. 306. és következő §-ai szerint a bizonyítást köteles megindítani, kétségtelen, hogy már legalább nagyjában egybegyűjtött bizonyítási anyagnak kell rendelkezésére állani. A valóság bizonyításának joga elméletileg a kifogások körébe tartozik és igy a gyakorlatban oda irányítandó, hol a kifogás felett a törvény szerinti hatóságoknak határozni kell. A mi törvényünk szerint ez a hatóság a vádtanács. Az itélőtanácsnak mindamellett feladata'a végleges döntés afelett, hogy mily tények, illetve állitások vagy kifejezések iránt mily bizonyítékokat enged felfejtetni, hogy sikerült-e a valódiság bizonyítása és ez csakugyan a vádlott büntetlenségét eredményezi-e". Dr. Finkelj Ferenc a Curia fenthivatkozott határozatához irt megbeszélésében (B. J. T. LXXVI. k. 113. 1.) a valóságbizonyitás kérdésében a törvény szelleme szerint elsősorban az itélőbiróságot tartja hivatottnak a határozathozatalra és rámutat arra, hogy az illetéktelen fórumok által elrendelt vagy megkísérelt valóságbizonyitás fontos és nagyjelentőségű egyéni, társadalmi és állami érdeket érinthet és a sértettnek ujabb sérelmet okozhat. Dr. Lengyel Aurél „A Bv. a gyakorlatban" cimü értekezésében (Jogtud. Közi. LX. évf. 6. lap) azt irja, hogy a valóságbizonyitás tárgyában előterjesztett indítvány felől az ügy érdemére kihatóan az itélőbiróság a főtárgyaláson határoz, de ha az indítvány már a vizsgálat során előterjesztetett, ugy interimisztikus hatállyal már a vizsgálóbírónak állást kell foglalnia, amennyiben pedig a vádlott a vádirat közlése után teszi meg bizonyítási indítványát, a bünper alakulása szerint a vádtanács vagy a főtárgyalás elnöke határoz, mely határozat ellen az ügy állásának megfelelően az általános perrendi szabályok