Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A valóságbizonyítási eljárás menete

9 kezdésében irt, egyedül vádlottnak fentartott vagy az ő akaratából a védőt is megillető jogra". (B. J. T. LXXVII. 126.) A valóságbizonyitási eljárást csak az a terhelt indítványozhatja, aki ellen a Bv. 1—2. §. irt rágalmazás vagy becsületsértés vétsége (ideértve ezeknek a Bv. 3—5. §-ban irt minősített eseteit) vagy a Bv. 22. £-ban irt vétség miatt van eljárás folyamatban (Bv. 13. §. első bek. 23. §. ut. bek.) A Bv. 20. és 24. §-aiban meghatározott vétségek miatt folyó eljárásban a Bv. 13—16. §-ban irt valóságbizonyitási eljárásnak nincs helye. A Bv. 20. §-ának esetében vádlott a rendes bizonyitó eljárás szabályai szerint igazolhat minden olyan tényt, amiből arra lehet következtetni, hogy nem gondatlanul és kellő ténybeli alappal vádolta sértettet. Ez azonban nem azonos a Bv. 13—16. §-okban irt valóságbizonyitási eljárással s e bizonyitás sikere esetén nem lehet a felmentést a Bv. 16. §-a alapján kimondani. A Bv. 24. §. esetében a vádnak kell bizonyítania a szóban forgó tény valótlanságát. Természetesen a vádlott sincs elzárva az ellenbizonyítástól. Ez esetben az ellenbizonyítás ugyan tényleg az állított tények valóságát törekszik beigazolni, de azért erre a bizonyítási eljárásra sem alkalmazhatók a Bv. 13— 16. §-ban irt jogszabályok. A Bv. 22. §-ának esetében a Bv. 23. §. utolsó bek. értelmében a valóságbizonyitási szabályok (Bv. 13—16. §.) megfelelően alkalmazandók. A valóságbizonyitási eljárást az arra jogosult terhelt sikerrel csak abban az esetben indítványozhatja, ha annak törvényes előfeltételei fennforognak. (Bv. 13—15. §.) Az esetek túlnyomó részében a Bv. 13. §. 1. pontja a jogcíme az ilyen irányú indítványnak. Ez esetben azonban „nem azt kell kutatni, hogy a közérdek vagy valakinek jogos magánérdeke kivánja-e azt, hogy a valóság bizonyítása elrendeltessék, hanem azt kell bizonyitania a vádlottnak, hogy azért használta a vád tárgyává tett állításokat, mert ezzel a cselekedetével közérdeket vagy valamely jogos magánérdeket akart előmozdítani, megóvni vagy megvédeni. Eszerint téves az az álláspont, mintha a valóságbizonyitásnak az volna a feltétele, hogy annak elrendelését közérdek vagy jogos magánérdek tegye indokolttá". (B. J. T. LXXVIII. 38. 1.) A Bv. 13. §. 1—3. pontjában irt feltételek hiányát pótolja a sértett hozzájárulása, SL törvény szavai szerint „ha a valóságbizonyítást maga a sértett is kívánja". Ebben az esetben a bizonyítás a Bv. 13. §. ut. bek.-re hivatkozással feltétlenül elrendelendő. A Bv. 14. §-ában irt külön feltételeket azonban a sértett hozzájárulása nem pótolhatja. Ezeknek a feltételeknek hiányában tehát a bizonyítási indítványt meg kell tagadni, tekintet