Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A valóságbizonyítási eljárás menete

8 lefolytatta, az semmisnek tekintendő és annak eredménye figyelembe nem jöhet. (Bjt. LXXV. 64.) Sőt a S. T. 53. §-ban meghatározott határidő után előterjesztett indítványra elrendelt bizonyitás a S. T. 56. §. 1. bek. értelmében a Bp. 384. §. 5. p. szerinti alaki semmiségi okot valósítja meg. (Bj. T. LXXVIII. 44.) A bizonyitás keretét elsősorban a lelek (vádlott és sértett) indítványa szabja meg. Ezt a keretet a bíróság szűkítheti, ha ugy látja, hogy valamely bizonyíték előreláthatólag alkalmatlan a bizonyításra, de nem tágíthatja, kivéve azt az esetet, ha a tanúvallomása kiegészítésre szorul. Például a tanú azt vallja, hogy a bizonyítandó tényről egy másik szemtanú elbeszéléséből van tudomása. Ez esetben a közvetlen észlelet alapján tudomással biró másik tanú kihallgatását a bíróság nem hivatalból, hanem a bizonyító fél indítványára a S. T. 54. §. 2-ik bek. alapján elrendelheti. Ellenben a tanuk szavahihetőségének megdöntésére sem kérelemre, sem hivatalból nincs helye a már megszabott keretek tágításának, mert ezen a címen pro és kontra vége-hossza nem volna az ujabb bizonyítási indítványoknak. (Ellenkező vélemény: Vaikó P. A sajtóról szóló törvény magyarázata 281. lap.) III. A valóságbizonyitási eljárás indítványozására csak a terhelt (vagy védője) jogosult. Ha a terhelt vagy védője ilyen indítványt nem terjesztett elő, a sértettnek ilyen irányú indítványa nem vehető figyelembe. A közelmúltban felmerült az a kérdés, hogy a védő a terhelt kifejezett akarata ellenére inditványozhatja-e a valóság bizonyítását. E kérdés alapjául szolgáló esetben a terhelt a kifogásokban személyesen terjesztette elő indítványát és a vádtanács elrendelte a valóságbizcnyitást; a főtárgyaláson azonban a vádlott elállott korábbi indítványától és kijelentette, hogy nem kivánja és nem is tudja a valóságot bizonyítani. A védő a vádlott ily módon kifejezett akarata ellenére a vádlott által visszavont indítványt magáévá tette és fentartotta azért, hogy a bizonyitás mellőzése miatt vádlottra kár ne háramoljék. Az itélőbiróság elutasította a védő indítványát azzal az indokolással, hogy a Bv. 13. §. 1. bek. értelmében a valóság bizonyításának egyedül a vádlott indítványára van helye, ezt pedig a védő előterjesztése nem pótolhatja. A kir. ítélőtábla e határozat ellen a Bp. 384. §. 9, p. alapján érvényesített perorvoslatot alaptalannak találta azért, „mert a védő csak a megbízáson alapuló átruházott jogkörben terjesztheti elő vádlott nevében a valóságbizonyitási indítványt, azonban ahhoz, hogy a vádlott által visszavont ilyen indítványt magáévá tegye és fent ártsa, vagy vádlott kifejezett akarata ellenére ilyen indítványt tegyen, nincs joga. A védőnek a Bp. 383. §. II. b) pontjában irt önálló fellebbezési joga nem terjeszthető ki a Bv. 13. §. első be-