Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]

85 törvényszék halált, a Tábla 15 évi fegyházat, a királyi Kuria életfogytig tartó fegyházat szabott ki a vádlottra. Ugyanez történt legutóbb a Ledéremé szenzációs bünperében. Egy vádlottra a szándékos .emberöléssel párosulj (rablás miatt az első bíróság négy, a második öt, a Kurta hét évi fegyházat mért ki, ugyanazon tényállás és körülmények alapján. Még nagyobb különbséget tett a Kuria egy gyermekgyilkos anyára vonatkozólag, akit a két első bíróság szándékos emberölésért hat évi fegyházzal sújtott, a Kuria ellenben a osellekiményt gyilkosságnak minősítette és a brutálisán kegyetlen anyára tizenöt évi fegyházbüntetést szabott. ' Kellemetlen meglepetésbein részesítette a királyi Kuiriá apt a kereskedőt is, akiit a királyi törvényszék orgazdaság vétségéiért három havi fogházra itélt, majd a királyi Tábla lei okozva a cselekményt tulajdon elleni kihágássá, mindössze háirom napi elzárásra tartott méltóinak. Ellenben a királyi Kuria a megállapított tényekből azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott tudta, hogy a tolvajok loipás büntette következtében jutottak az általa nagyon olcsón megvett ingókhoz, s ezért orgazdaság bűntettét állapította meg iés hat havi börtönt mért reá. Még rosszabbul járt egy orgazda, akit az elsőbiróság nyolc havi, a második hét havi börtönnel sújtott, mig a Kuria két évi és három ha.vi fegyházra emelte fel a büntetést. Meglftorrditva, elég gyakiriam a vádlott jár jobbam a peroirvosla tioik folytán, a felsőbíróságoknak fokozatosan enyhébb elbírálása következtében, így egy neves író ellen nemzetrágalmiazás miatt emelt Vádra az eljárt kir. törvényszék két évi, a kiirályi ítélőtábla hat havi fogházat állapított meg. A Kurta pedig1, még jobban méltányolva az enyhítő körülményeket, a büntetést egy havi fogházra szállította le s amn'ak végrehajtásiát is felfüggesztette. Ez a néhány kiragadott példa a büntető ítéletek megszületésének kohójából, a laikus szemlélő előtt aggasztónak, talán riasztónak is tűnhetik fel. Hát ilyen ingadozó léptekkel jár az igazság a büntető perekben. Hát ilyen változékony a büntetőbiróságok felfogása egy-egy bűncselekmény elintézésénél? Vájjon megfelel-e hát a valódi igazságnak és*az igazságosságnak a végső, a jogerős Ítélet, mely esetleg egészen eltér az alsóbb biróságokétól? Valóban ilyen messze vagyunk még mindig ideálunk elérésétől, vagy annak megközelitésétől is? Hagyjuk azonban a sötét képet, nézzük annak vigasztalóbb, megnyugtatóbb oldalát, az élénkebb szineit is. A Wach szomorúan igaz megjegyzése s a mai gyakorlat ellen említett kifogások ne tévesszenek meg bennünket annak az óriási haladásnak az elismerése tekintetében, amit a büntető igazságszolgáltatás a XIX. századon át, különösen annak második felében s a mi századunk első negyedében felmutat. A XVI— XVIII. század nyomozó-rendszerének a csakugyan rettenetes tévelygéseire gondolva, a XIX. század és korunk vádrendszere, a törvény előtti egyenlőségre, a védelem szabadságára, a bizonyítékok szabad mérlegelésére épített mai büntető eljárás az igazságosság és az emberiesség eszméinek érvényesítése szempontjából igazán toronymagasságban áll a multak felett. Ha voltak is időleges visszaesések, mint a közelmúlt világháború és az azt követő belforradalmak szomorú korszaka, amikor a Bp-ok liberális szellemű szabályait most a háborús tekintetek miatt kellett részben felfüggeszteni, részben módositani, majd