Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]

82 kritikusok is, akik különben több helyes gondolatot tettek közkincsévé a büntetőjogi tudományoknak — ők is az igazságért küzdenek, de nem az eddigi, szerintük vallási színezetű erkölcsi igazságossá gél t, hanem a modernebben hangzó társadalmi (szociális) igazságosságért. Végül, hogy a radikalizmus legújabb ós legtulzóbb kinövését se mellőzzem hallgatással, a mai orosz szovjet-köztársaság büntetőjoga is kifejezetten igazságszolgáltatást akar gyakorolni, azonban elveiknek megfelelően, természetesen „osztályigazságszolgáltatást", melynek rendeltetése „a proletárok privilegizált osztályának a megvédése". Ez a tény, a büntető eljárás általános céljának ily egyöntetű, csak a szinezésben különböző felfogása a különböző korok és a különböző iskolák által, döntő bizonyság amellett, hogy itt egy társadalmi alaptörvénnyel, egy egyetemes és örök igazsággal állunk szemben, mely az egyéni vélekedésektől függetlenül érvényes az emberi társadalmakban. Mig azonban a régi világban ezt a sarkigazságot csak egyes kivételes nagy elmék ismerik fel öntudatosan, addig a legújabb időkben a kulturállamok polgárainak mind nagyobb és nagyobb körei értik át ezt a tételt. Minél műveltebb valamely társadalom, annál általánosabb, annál tudatosabb és mélyebb a büntetés igazságossága és szükségessége felől való meggyőződés és ennek folyományaként a büntető eljárás céljának az igazság érvényesítésében, mint axiómában való felfogása. Amennyire tisztán áll azonban előttünk ez a cél, époly kevéssé mondhatjuk el, hogy ezt a célt akár a múltban, akár a jelenben sikerült volna teljesen és közmegnyugvásra megvalósítanunk. Adolf Wach, a lipcsei egyetem nagyhírű proíeszszora, a polgári perjogi irodalom egyik legkimagaslóbb vezére, a büntetőper szerkezetéről irt remek kis tanulmányát azzal vezeti be, hogy a büntető eljárás története kézzelfogható bizonysága az igazság és az igazságosság körüli emberi tévelygéseknek. E két nagy eszme nevében tengernyi igazságtalanság! A német mester e szomorú felkiáltását megtoldhatom azzal, hogy nemcsak a műit van tele ily tévelygésekkel, de a mi korunk is. A mai kitűnő bűnvádi perrendtartások mellett, lAelyek a biztosítékok egész sorát állitják fel az igazság érvényesítésére, ma is elég gyakran megesik, hogy a független és magas szakképzettségű büntetőbíróságaink is megbotlanak az igazság keresése közben. Ma is csak bolyongunk az igazság, mint a felettünk fénylő, égő nap körül, melybe azonban „szemünk bele nem tekinthet". Csodálkozhatunk-e hát azon, ha olykor a Wach felkiáltásánál is keserűbb kifakadásokat hallunk. Az igazság csak eszmény, utópia, -mely után hiába futunk, mint gyermek a szivárvány után. Miért tűzünk a büntető eljárás elé oly magas