Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]
83 ideált, amit meg nem valósithatunk? Miért nem érjük be mi is. mint a polgári perjogászok, a jogvédelem jelszavával? Még élénkebb panaszokat és kritikákat hallhatunk a birói gyakorlat tévedései ellen. Most az „alaptalan" felmentések, majd az „ártatlanok" elitéltetése miatt, most a tulszigoru, majd a. tulenyhe büntetés ellen hallunk epés kifakadásokat, olvasunk éles vezércikkeket. Az érdekelt felek részéről természetesen még gyakoribbak a kifogások. Sőt sokszor maga az eljálrt bíróság sincs az igazság érvényesítése tekintetében megelégedve a saját Ítéletével. Társas bíróságoknál hányszor megesik, hogy a bíráknak két ellentétes felfogás között szavazással kellett dönteniök s a kisebbségben maradtak nem érzik magukat meggyőzetve a többség döntése által. De megesik, hogy egyhangúlag hozott ítélet esetén is az itélőtanács összes tagjai bevallják önmaguk előtt, hogy nem a valódi, vagy nem a teljes igazságot érvényesítették, mert most az anyagi, majd az alaki törvény vala melyik szabálya megkötötte a kezüket. Ha pedig a törvény perorvoslati rendszere folytán ugyanazon ügyben hozott két vagy három ítélet gyakori eltéréseit is szemügyre vesszük, szinte ijesztő képet kapunk arra nézve, milyen eltérő álláspontja volt gyakran egyazon ügyben az eljárt kir. törvényszéknek, a kir. ítélőtáblának és a kir. Kúriának. Igaz, hogy ily eltérések esetén mindig csak az utolsó, a jogerőssé vált Ítélet tekinthető ügydöntőnek, tehát jogilag érvényesnek, azonban az alsóbb bíróságok Ítélete is az igazságot volt hivatva kiszolgáltatni az illető ügyben s ha perorvoslat nem adatik be, az vált volna ügydöntővé. Alit bizonyít mindez! Azt, hogy az igazság megállapítása és az igazságosság érvényesitóse az adott esetekben mindig igen nehéz feladat, ami sokszor nem is sikerül, mert megvalósítása leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A múltban megtörtént eseményeknek, a bűncselekmény tényálladókának biztos ós pontos megállapítása, közvetlen bizonyítékok hiján sokszor csak logikai visszakövetkeztetósek utján eszközölhető, de a historikunl teljesen hü megismerése, a biró lelkébe vetítése esetében is a bűnösség kérdésének és a büntetés mennyiségének mindenkit kielégítő és megnyugtató megoldása bizony a legnehezebb lélektani és erkölcsi értékelési feladatok közé tartozik. Egy pár példa a legközelebbi birói gyakorlatból eléggé meg fogja világítani, minő szellemi harcot vivnak gyakran a birósáígök egymás között is az igazság keresése közben. Megtörtént nemrégiben, hogy az első fokban eljárt kir. törvényszék szándékos emberölés bűntettében marasztalta ée tiz évi fegyházra Ítélte az egyik vádlottat, a másikat ellenben, aki tettestársként volt vádolva, felmentette. A kir. ítélőtábla 6* I