Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

51 dát szolgáltatja, minél inkább megközelítette a papírpénz értéke a követélés keletkezésekor az eredeti, a leromlás kezdete élőtti értéket. Ez a megoldás az alábbíakpan stabilizáció néven fog szerepelni. A magánjogban mindkét megoldás igazságtalan ereduíényre vezet, mert falsümon épül fel. A restitucióban az a falsain, hogy tagadja a papírpénz értékcsökkenését, amely pedig <le facto bekövetkezett. A stabilizációban az a falsuin, hogy ugy jár el, mintha a pénz mindig a romlási folyamat végén észlelhető értékű lett volna, holott de facto az érték lényegesen magasabb is volt. Ezeknek a falsumoknak a kiküszöbölésére bizonyos korrektivumok szolgálnak. A restitució kóríektivuma a papírpénz kényszerárfolyamának a romlási folyamat tartamára hatályon kívül helyezése, vagyis az a megoldás, amikor az- uj pénz névérték szerint a romlási folyamat előtti pénz helyébe lép ugyan, de a közbenső időre csak a belső értéket kifejező árfolyam szerint. Ez a megoldás azt hozza magával, hogy a jogszabály szerint :1 régi egység = x papíregység = 1 nj egység. Ezt az utat követte lényegileg a francia forradalom utáni francia szabályozás és az osztrák 1811-es pátens, bár nem magánjogi szempontoktól vezetve, hanem azért, mert a restitucióból eredő teher nem volt fedezhető. Ami 'i magánjogi következményekéi illeti, e megoldás következetes végrehajtása mellett az adós mindig ugyanazt a belső értéket köteles szolgáltatni, amivel a pénztartozás keletkezésekor bír. Ezt a korrektivumot nevezném magánjogi nézőpontból devalvációnak. A stabilizáció korrektivuma végül az x régi egység = x papiregység = 1 uj egység hamis egyenlet fenntartása mellett annak megengedése, hogy a pénztartozásnak az egyenlet szerint meghatározott összege az eltérő keletkezéskori értékhez képest felemeltessék. Ezt tartom a szó szoros értelmében vett valorizációnak. A magánjogi hatás, ha ezt a megoldást a jog az árfolyamértéket szigorúan szem előtt tartva alkalmazza, a valorizációnál is ugyanaz lesz, mint a devalvációnál, azzal a különbséggel, hogy az árfolyamkülönbözet szorzószám alakjában fog kifejezésre jutni. Vagyis a fenti egyenlet így fog alakulni: - régi egység — r papiregység = 1 uj egység, ami annyit jelent, hogy x végi egység = a uj egység, x papiregység = b uj egység (a és b a valorizációs szorzószámot jelenti). A most felvázolt négy megoldás gyakorlatilag a következőket eredményezi. Tegyük fel, hogy egy államban a tallér a fizetési eszköz, amely papirpénzgazdálkodás folytán értékének háromnegyedét veszti el és ezután az illető állam uj fizetési eszközül a forintot választja. Tegyük fel továbbá, hogy valakinek 100 tallér pénzromlás előtt és 100 tallér pénzromlás