Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

49 gazdálkodásnak ilyen utón megszüntetése mily súlyos sérelemmel járt a pénzjegyek birtokosaira, akik keszpénzvagyonuk 4/5 részei egy csapásra elvesztették. Különösen súlyos kihatása volt a devalvációnak — amint az 1825. évi országgyűlés egyik felirata kiemeli — a kegyes Fundatiókra, amelyek a közigazgatás figyelmét leginkább megérdemlik. Kiáltó az az igazságtalanság is, amiben az olyan személynek volt része, akinek pénzkövetelése a rendelet életbelépésének napja előtt vált esedékessé, ugyanakkora tartozása pedig csak e nap után. VI. A világháború papírpénzei. Az igazságtalanságnak vagy ilyen, vagy amolyan formájával sajnos a papirpénzgazdálkodás minden esetében találkozunk és mégis papirpénzgazdálkodás folyt a világháborúban részes minden államban, még pedig mindenütt a papirpénz kényszerárfolyamának decretálásával. A jelenkor pénzromlásának története emellett még igen messze van attól, hogy befejezettnek tekinthessük, hiszen azok az államok, amelyek nagy erőfeszítéssel már visszetértek a nemesfém, arany pénzlábhoz, legtöbbnyire szintén nincsenek tul a kezdet nehézségein és tartamok kell attól, hogy, amint a felhozott történelmi példákban már ismételten előfordult, a véglegesnek tartott valutarendezés is csak ideiglenes lesz s,ujabb papírpénznek fog helyet adni. A valutarendezéssel elül jártak azok az államok, amelyek ben az általánosan használt pénz a legnagyobb elértéktelenedést szenvedte. A német márka romlási folyamata, amely a világtörténelemben páratlan, kihatott Danzigra, Litvániára és részben Lengyelországra is. Lengyelország saját papírpénzének romlása az aranyfrank 1,800.000-es árfolyamánál állott meg, amivel szemben a mi pénzünknek és Ausztria pénzének romlása, kb. századrésznyi. De a 18.000 körüli arany frankárfolyam is épen elég volt ahhoz, hogy az érdekelt államok feladjanak minden reményt arra, hogy a papírpénzt valaha is eredeti árfolyamára emeljék fel és ezért az emiitettek valamennyien uj pénznem bevezetését határozták el. Közülök Németország a régi elnevezéshez legalább részben ragaszkodott és a pénzlábat is fentartotta. Danzig az uj pénzt forintnak, Lengyelország zlotynak, Litvánia a dollár T/]0-ével egyenértékűnek tervezett litnek, Ausztria schillingnek, Magyarország pedig pengőnek nevezte el. Az uj pénz bevezetésével kapcsolatban természetesen felmerült az a kérdés, hogy a régi pénzben keletkezett pénztartozásokat miképen kell az uj pénzre átszámítani. Ebben a kérdésben maguk a valutáról szóló jogszabályok a legridegebb rendelkezéseket tartalmazzák az átszámítási kulcsot a papirpénz legutolsó árfolyama alapján állapítván meg. így a lengyel jogszabály (1924 ápr. 14.) 1,800.000, a litván jogszabály Magyar Jogi Szemle 1