Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

38 4. A világháború. Amint már említettem, mind Angliának, mind pedig" az Egyesült Államoknak sikerült a világháború után is ugyanazt a pénzpolitikát juttatni érvényre, amely az angol bank-restrictio és a polgárháború után a papírpénz teljes értékének vissza­állását eredményezte. Anglia még sem nélkülözhette a háború alatt a szállítási szerződések tekintetében a szerződés rendel­kezéseinek módosítására szolgáló e-zközöket, amelyeket mi a gazdasági lehetetlenülés tanában ismerünk. Az e kérdést szabá­lyozó 1917 július 10-iki törvény alapja mégis nem annyira a pénz értékcsökkenése, mint inkább a szállításnak a háborús esemé­nyekkel kapcsolatos technikai nehézsége. A történelmi adatok alapján érthető, hogy az angol bíróságoknak idegen a valori­záció gondolata, hiszen Angliában a pénz értékcsökkenése mái­két izben is végső fokon az adósok és nem a hitelezők rovására ütött ki. Ez magyarázza meg, hogy olyankor sem lehel az angol bíróság előtt valorizációs igényt érvényesíteni, amikor a pénz­tartozás teljesen elértéktelenedett külföldi pénzben áll fenn. A High Conrt of Justico a háború előtt keletkezett rubeltar­tozást szovjetrubelben itélt meg, mert szerinte az uj orosz pénz­nemek jogszerűen váltották fel a régieket és a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy rubeltartozást fonttartozássá változ­tasson át.35 IV. Papirpénzelértéktelenedés Oroszországban. 1. A bankó-ass\(j»<tlák. Oroszországban a papirpénzelértéktelenedésnek mindkét esete különleges vonásokat mutat. A XVIII. század második felében bevezetett papírpénznek nem volt kényszerárfolyama,, hanem csak kényszerforgalma és igy az elértéktelenedés magán­jogi hatásai csekélyek voltak, a világháború folyamán beállott inflációt viszont a bolsevista kormány céltudatosan és nem utolsósorban egyenesen azoknak a magánjogi hatásoknak az elérése végett fokozta, amelyek ellen a többi államokban a valo­rizáció szolgál védelmi eszközül. Az előbbi esetben II. Katalin 1768 december 29-iki rende­lete hozta be a bankó-assignatákat.36 A cárnő maga és utódai nevében igérte, hogy a papírpénzt be fogják váltani. A kényszer­árfolyam nem volt kimondva. 1771-ben mái- zavarok voltak a papírpénz elfogadása körül, de az államtanács határozottan állástfogialt a kényszerárfolyam ellen, mert azt tartotta, hogy a magánosokra nem lehet papírpénzt névérték szerint rákény­:ifl N< in .szabad azonban feledni, hagy a konkrét ecetben az adó* annak idején értékpapírban biztosítékot nyújtott és az így lekötött papírok is elértéktelenedtek. Denk<ehrift ~)4. 1. ;i8 Sobern'heÍTú: i. m. 36. és köv. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents