Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene
34 későbbi törvény alapján a készfizetési az Angol Bank már 1821 május 1-én megkezdte és ezzel a bankjegyek teljes értéke helyreállott. Kétségtelen, hogy az adósokra ez rendkívül súlyos kövér kezményekkel járt s hogy ezeket a következményeket mégsem tekinthetjük rosszabbaknak, mint, ami az adósokat nálunk teljés valorizáció esetében érné, annak csak az az oka, hogy az értékcsökkenés aránytalanul csekélyebb mértékű volt, mint nálunk. Az angol eljárás az állani hitele szempontjából a leg iidvösebb, de a mi esetünkben, ha ez az út állampénzügyi szempontból járható volna is, magánjogi szempontból mérhetetlen súllyal járna az adósokra, mert az adósok, akiknek pénztartozása a pénzromlás mélypontján keletkezett, a névérték fizetésével 18.000-szeres értéket szolgáltatnának. A pénznek eredeti értékéig javítása a romlási folyamat előtt keletkezett pénztartozások tekintetében a teljes valorizációval volna egy jelentőségű és ezért a romlási folyamat alatt keletkezett pénztartozások leszállítása épen olyan mértékben volna érezhető szükség, amilyen mértékben érezzük a leromlott pénz stabilizálása és teljes elejtése után a valorizáció szükségességét. 2. Az amerikai függetlenségi háború.3* Az Egyesült Államok területén már a koloniális időben előfordult, hogy egyes államok utóbb elértéktelenedett papírpénzt bocsátottak ki. Massachusetts állam papírpénzét, amely 1640-ben került kibocsátásra, 1749-ben a lakosság többségének ellenzése ellenére 11:1 arányban becserélték. A pénztartozásokat a jó pénzzel •— bizonyos kivételt nem tekintve — névérték szerint kellett teljesíteni, figyelem nélkül arra, hogy a pénztartozások nagy része elértéktelenedett pénzben keletkezett. A függetlenségi háború kitörésekor került forgalomba az u. n. kontinentális papírpénz, amelynek kényszerárfolyamát — központi törvényhozás hiányában — az egyes államok külön-külön mondták ki. Ezt a pénzt 1775 júniusában hozták forgalomba, azzal, hogy 1782-ig be fogják váltani. Az első hónapokban teljes értékű pénz 1776 végéig értékének felét vesztette el, 1779 elején 8 papír dollár, 1779 november végén 381/2 papirdollár ért egy ezüstdollárt. 1780-ban uj papírpénzre cserélték ki a régit ugy, hogy 40 papirdollár érjen egy ezüstöt. Ezeket a papírokat, amelyek kamatoztak is, hat év alatt kellett volna ezüstre beváltani. A közönségnek az uj pénzhez annyira nem volt bizalma, hogy a régi pénz jelentékeny része beváltatlan maradt. Azt, aki a papírpénzt non akarta elfogadni, a haza ellenségének nyilvánították és öt éven keresztül szigorú büntetésekkel igyekeztek a kényszerárfolyamnak érvényt szerezni, dci 31 Soberiihfini: i. m. 283. 1.