Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

33 létére van megengedve. Fontos rendelkezése a törvénynek magánjogi szempontból az, amely kimondja, hogy a restriciio tartama alatt bankjegyekben teljesített fizetést készfizetésnek kell tekinteni, ha a hitelező elfogadja, végrehajtási kényszerintézkedésnek pedig csak akkor van helye, ha a hitelező kimutatja, hogy az adós a bankjegyben fizetést sem ajánlotta fel. Ezzel a törvénnyel ugyan a bankjegyek nem váltak a szó szoros értelmében vett papírpénzzé, mert a kényszerárfolyam épen csak az állampénztárral szemben állott fenn, a gyakorlati eredmény szempontjából mégis közelálltak ahhoz, bár Piti miniszterelnök hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy a bankjegy csak a bank és a felek közti relációban törvényes fizetési eszköz. A bankjegyek szerepét a magánjogi forgalomban érdekesen világítja meg néhány ismertebb jogeset. 18ül-ben egy Grigby nevü ember pert indított egy kisebb jegykibocsátó bank ellen, amely az 5 guineáról30 szóló bankjegyért 5 shillinget és ő fontot akart fizetni az Angol Bank bank jegyeiben. Grigby az aranyban teljesítésre irányuló perét minden fokon megnyerte, mert a bíróság megállapította, hogy a bankjegy magánosok közt nem törvényes fizetési eszköz. 1805-ben két vádlottat elitéltek, mert guineára olyan ügyletet kötöttek, amely szerint a vevő papírban árfolyamkülönbözetet fizetett. Utólag az Exchequer Chamber megállapította, hogy ez nem volt bűncselekmény. 1810-ben Lord Kingnek azt a keresetét, amellyel járadékának papírban, de árfolyamkülönbözettel megfizetését követelte, a joggal visszaélésnek találták, bár a követelés jogosságát mindenki elismerte. Ebből az esetből kifolyólag törvényt hoztak, amely vétségnek nyilvánította a guineának névértéken felül* adásvételét. A bankjegyek elértéktelenedése 1811-ben elérte a 40%-ot, a parlament azonban egy ennek megállapítására irányuló indítványt elvetve — a valóságnak ugyan meg nem felelően, de nagy nemzeti öntudatról tanuskodóan — azt mondta ki, hogy ji bankjegyeket mindenütt a készpénzzel egyértékünek fogadják el. Ugyanebben az évben különben már felmerült a bankjegymennyiség csökkentésének gondolata és már ekkor sokan tartottak attól, hogy a készfizetések megkezdése, ami az értékcsökkenés idején a romlott értékű pénzben keletkezett pénztartozásoknak a teljes értékű pénzzel teljesítését fogja, maga után vonni, a magánjogi forgalomban zavarokat fog elő idézni. Ezek a zavarok ugyanazok, amelyektől a valorizáció ellenzői napjainkban a valorizáció bekövetkezése esetére tartanak. A készfizetés megkezdésére azonban az 1819 július 2-iki törvény anélkül tűzte ki az 1823 május 1 -ét, hogy a várt magánjogi zavarok elhárításáról gondoskodott volna. Egy 311 1 o-uinea = 21 shilling = 1 font ós 1 shilling-. a Magyar Jogi Szemle