Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

29 nyiiik a legkülönbözőbb jogvitákra. Ezért a fejedelem még a legsürgősebb s/ük-ég esetében se vegye igénybe alattvalóinak vagyonát pénzváltoztatás utján, hanem kölcsön utján, amely később teljes értékben visszatérítendő (de quo postea facienda est restitutio plena). Megdöbbentő, hogy ezek a tünetek talán egyedül a pénz külföldi hamisításán kivül mennyire találnak a jelenkor jelenségeire és hogy ebben a nagyon régi kis munkában már a hadikölcsönök valorizálását kívánó gondolatot is találunk. Fokozza a mii jelentőségét, hogy a benne lefektetett elvek gyakorlati megvalósításában a szerző meglehetős aktív részt is vett. Ö volt t. i. V. Károly francia király (Charles le savant 1364— 1380.) nevelője és V. Karoly olyan időben lépvén trónra, amikor r pénzváltozások még sokkal sűrűbbek voltak, mint nálunk bármikor, a legtöbb árucikkre pedig legmagasabb árak voltak megállapítva, sok bajjal eredményesen küzdött meg. Figyelmet érdemel, hogy Oresme egyáltalán nem gondol a pénzromlás magánjogi következményeinek utólagos orvoslására. Ez nyilván azért van igy, mert a középkori pénzrontásnál a nemesfémnek az állam által bevonása annyira közvetlenül történt, hogy más orvoslásra, mint a nemesfém-qnantum visszaadására nem lehetett gondolni, az pedig épen olyan képtelennek látszott, mint amilyen képtelenség volna példáid nálunk egy igazságtalan adónem megszüntetése esetében az illető adónemből befolyt és régen felhasznált pénzösszegek teljes visszafizetése. Mind a magyar, mind pedig a külföldi középkori pénzrontások esetében a helyzet megjavulása aránylag rövid idő alatt megszüntette a magánjogban is érezhető bajokat. Az elpusztuló gazdasági existenciák felett pedig átsiklott az államhatalom, legfeljebb óvást emeltek a nemzetek képviselői az ily káros következményekkel járó eljárás ujabb igénybevétele ellen. Ez történt nálunk az aranybullában23 és Albert királyunk decretumának már idézett 10. cikkelyében. 2. A nemesfém értéhének csökkenése. A pénz nemesfém tartalmának állandósága mellett sem mutat értékállandóságot Bizonyitéka ennek pl. az az eset is. amikor a magyar és osztrák aranyvaluta életbelépése után 1893 november 9-én a német márka bécsi árfolyama 125.5 volt. holott a márka é- a korona-valutapénz arany tartalmához képest ennek az árfolyamnak csak 117.56-nak kellett volna lennie.24 Az ilyén jelenség nagymértékű előfordulásának esete volt az, amikor .Amerika felfedezése után a XVI. század derekán a pénz anyagául szolgáló ezüstnek a vásárló ereje olyan mértékben csökEt deiarii tales sint quale* fuerunt tempore re<;is Belae. Nyilván I. Béla. aki az elrontott pénzt először javította meg.) 24 Knapp: Staaíliche Theoric des Geldes. IV. Aufl. 395. 1.