Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

25 mérőül, pénzül az állati prémek szolgáltak.13 Szent István királyunk a nyugati műveltség meghonosítására igyekvő tevékenységében a pénzverésről is gondoskodott. Pénzének anyaga ezüst volt, de az egyes pénzdarabok snlya nem volt ugy meghatározva mint ma, hanem csak az, hogy bizonyos sulyu és finomságú ezüst mennyiségből hány pénzdarabot kell kiverni és az egye- pénzdaraboknak mi lehet a maximális és a minimális súlya (al marco pénzverés). Ennek a rendszernek a pénzromlás szempontjából az volt az első következménye, hogy a sokszor a megállapított maximumnál is nagyobb súlyura sikerült pénzdarabokat azok, akiknek azok a kezébe kerültek, beolvasztották, mert ezüst értékük nagyobb volt forgalmi érteküknél. Ebből viszont az következett, hogy a forgalomban lévő pénznek átlagos nemesfém tartalma nyomban a kibocsátás után csökkent.14 A mai pénzverési rendszer mellett az értékcsökkenésnek ez a módja már nem fordul ugyan elő, de azzal rokon jelenség sokkal károsabb következményekkel még 1880 körül is előfordult a francia ezüstpénzzel, amikor az ezüst londoni árfolyama oly magasra emelkedett, hogy a francia ezüstpénz anyagértéke nagyobb volt a névértéknél és ez az ezüstpénznek a forgalomból kivonását eredményezte.15 Franciaország ennek a bajnak az elháritására a pénzverésre használt ezüst finomságát 90071000-ről 835 1000-re szállitotta le 1864-ben és ezzel elérte az ezüstpénz forgalomban maradását. Szent István királyunk uralkodásának egész tartama alatt igyekezett a pénz nemesfém tartalmát változatlanul hagyni, jóllehet a nyugati államokban ekkor már nagyon divatozott a pénzujitásnak az a módja, hogy az ujabb veretek nemesfémtartalma fokozatosan esökkenttetett avégből, hogy a korábbi pénz átcserélése utján az uralkodó jövedelemhez jusson. Az, hogy a hatásában az inflációval egyenlő ezt az eljárást Szent István nem követte, azzal az eredménnyel járt, hogy — akárcsak napjainkban a rondó valutájú államokban a dollár —• a Magyarországot környező államokban. Szent István pénze keresett fizetési eszköz lett, míg nálunk a külföldi péiizek nem örvendtek kelendőségnek. Bizonyságául szolgál ennek az, hogy mig a minket környező államokban főként Lengyelországban, Horvátországban, Morva- és Csehországban, Sziléziában, Szászországban, Poroszországban, sőt a Faröi szigeteken is a pénzleletekben találtak Szent István-féle obolusokat. az ^bből a korból származó hazai pénzleletekben a szórványosan előforduló bizánci aranya13 A magyar töiténelmi adatokat Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000—1325. (Akadémia kiadása. 1916.) c. alapvető könyvéből meritettem. 14 Hóman az ebből eredő csökkenésit 5%-ro teszi. I. m. 20. és köv. 1. 36. ós köv. 1. *? Knapp : Staatliche Theorie des Geldes. IV. Aufl. München 1923. 303. 1.