Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

23 tétében a tudomány még nem mondta ki az utolsó szót, sőt ez a tudományág még a fejlődésnek aránylag alacsony fokán áll,7 nagyon is időelőtti volna tehát a pénzromlás káros követkéz menyeinek felismeréséhez mindjárt hozzáfűzni az orvoslás módjának apodicticus megállapítását, hiszen ennek az eszköznek a kihatásait alaposan nem ismerjük, csak empirikusan állapithatjuk meg, hogy egyik-másik esetben mi hogyan következett be és még azt sem tudjuk, hogy a jelenkor valorizáló jogszabályainak nyomán kívánatos következmények állanak-e be, nem lesz-e ez a medicamentum-peior morbo. A német valorizációs tör vény még alig lépett életbe, annál kevésbbé érkeztek el a benne meghatározott meglehetősen messzire kitolt teljesítési határidők és a valorizáció egyik legnagyobb előharcosától hallhatjuk hogy még azok közül is, akik mindég a valorizáció mellett küzdöttek, máris sokan vannak, akik a lebonyolítás nehézségeitől meghökkenve, már sajnálják, hogy küzdelmük eredményes volt.8 Ez a probléma valóban kiváltképen olyan, amelynek megoldásában a jogtörténeti és külföldi joganyag ismerete nélkülözhetetlen, hiszen a magánjog egyéb problémáitól épen abban tér el, hogy nem mutatja az állandó, fokozatos fejlődés képét egyetlen oi -zágban sem. A pénzromlás minden egyes előfordulási esete, hogy úgy mondjam, külön egyéniséggel bir, amelynek egyes jellegzetes vonásai másutt és máskor is előfordulhattak, de ugyanúgy a folyamat csak egyszer játszódhatott le. Nem lehet felismerni ezeknek a folyamatoknak még nemzeti vonásait sem, mert ugyanannak a jogrendszernek a testén különböző alkalmakkor egészen különböző tünetekkel jelentkezett ez a baj, amiből viszont az is következett, hogy ugyanaz a jogrendszer a baj elhárítására egy későbbi alkalommal homlokegyenest az ellenkező eszközöket alkalmazta, mint a korábbi alkalommal. Ebben a körben tehát egyelőre alig lehet határozott törvényszerűségeket keresnünk, legfeljebb analógiákat találhatunk, de ezeket viszont nem felesleges végignéznünk, ha nem is találjuk meg a határozott útmutatást arra, hogy mi a helyes megoldás. Egy vigasztaló momentumot mindenesetre fel lehet ismernünk abban, hogy az egyes államok gazdasági élete, ha meg is bénult, el is alélt a pénzromlás csapása alatt, akármilyen megoldást is nyert a magánjognak ebből eredő dilemmája, a pusztulás csak felszínes volt és ha egészséges volt a gazdasági élet gyökérzete, az elpusztultak helyébe hamarosan uj hajtások sarjadtak, a gazdasági élet természetes ereje segített magán és - néhány év után a gazdasági élet bizalma a pénz értékállandóságába visszatért s a valorizációs jogszabályok a jogtudomány lomtárába kerül7 H. G. Wells: A világt&rtéaet alapvonalai. Ford. Kiss Dezső. 528. és köv. 565. J. H 0. Mügéi: Aufwertungsfragen. 1925 s/.ept. 12. és 14-én tartott előadás. Zeitschróft für die gesamte StaatswissenscJiaft. 80. évf. 69. ].