Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - Az ötvenéves kereskedelmi törvény

kat a gazdasági étet szabad kifejlődésének útjába. És a magyar vállalkozók, Beaumarchais egyik alakjának szavaival élve, a Kt.-t megalkotó államhatalomnak nyugodt lélekkel M is mondhatják, hogy: „Te hatalmas ur éppen elég jót tettél nekünk azzal, hogy nem csináltál nekünk semmi rosszat." A Kt. nem volt eredeti, magyar alkotás, mert javarészében nem más, mint az 1861. évi „Allgemeine Deutsche Handelsgesetzbuch" átültetése, vagy amint Goldschmidt — a legnagyobb német kereskedelmi jogász — megállapította róla: „eme nicht immer glückliche Modification des deutschen Gesetzbuches". A hatályba lépése óta eltelt 50 esztendő folyamán azonban szerves részévé vált nemzeti jogunknak. Ezt az eredményt főleg három tényező idézte elő: 1. birói gyakorlatunknak a kereskedelmi jogtudománnyal vállvetve haladó jogalkalmazó művészete, 2. szolid kereskedőink szokásai és gyakorlata és 3. az időközben alkotott módositó és kiegészitő jogszabályok. 1. A magyar birói gyakorlat a Kt. világrajövetelének pillanatától kezdve öntudatosan látta és vallotta, hogy a megszületet törvény kivált alkotóinak szubjektív légköréből és egyetlen hivatása a gazdasági élet folyton változó és minden érintésre erősen reagáló viszonyaiból fakadó szükségleteknek megértő kielégítése. Ez az absztrakt cél a törvény lelke. És a biróság csak e lélek szavára hallgathat akkor is, ha a törvény betűje világosan mást mondana. Mert csak ilyen törvénymagyarázat és jogalkalmazás mellett válik a törvény élő és fejlődő intézménnyé és csakis igy lehet a régi életviszonyra szabott normát a megváltozott viszonyok szolgálatába is beállítani. Hogy mit produkált az elmúlt 50 esztendő alatt a magyar biróság jogalkalmazó művészete, minő „csendes revízióját" valósította meg a megalkotása idejében sem egészen modern Kt.-nek, — annak alapos feltárása messze túlhaladja egy rövid cikk kereteit. De ahhoz, hogj a magyar birói gyakorlat jogfejlesztő munkásságát érdeme szerint méltányoljuk, nincs is szükség egy minden részletre kiterjedő felsorolásra, mert hiszen ez a megértő gyakorlat a gazdasági köröket mint levegő veszi körül és egynéhány jelentős eredmény megemlítése nyomban megérzékiti előttünk az egész teljesítmény impozáns körvonalait. Elég, ha csak felemlítem azt a körültekintő és a ker. forgalom érdekeit féltő gonddal méltányoló munkásságot, amellyel a^biróság a cégoltalmat kiépítette; azt a nemes szociális érzéktől áthatott judikatúrát, amely a ker. alkalmazottak szolgálati szerződéses viszonyát a Kt. negativizmusával szemben emberséggel és igazsággal nemesitette meg és emlékezetbe idézem azt a valósággal emberfeletti munkát, amellyel bíróságaink a részvény-