Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - a Bp. és az irodalom

7! 31. §.); Lakáts Adoli' (Az esküdtbíróság; A kasszáét ionális eljárás a szakbiróság ós az esküdtbíróság ítéletében. 1914. Farkas Lajos tiszteletérekiadott mű, 223—248 1.); Finkey Ferenc (Az esküdtbíróság az uj bűnvádi eljárásban. J. E. É. XIX.); Edvi-lllés Karolj/ I Az esküdtszék és a Cnria (Budapesti Hirlap. 1899. V. 14.); BaumgOrten Izidor (Tény- és jogkérdés. A Wlassics Gyula tiszteletére kiadott mű. 19—36 1.); Dombováry Géza (A tény- és jogkérdés a gyakorlatban. J. E. É. Uj folyam. V. 37); Rácz Béla (Reíormkérdések az esküdtszék köréből. 1912.). Nemkülönben szaklapjainkban megjelent nagyszámú kisebb megbeszélésre, cikkre. Mindezek nagymértékben járultak hozzá iaz esküdtbirósági eljárás és a semmiségi panasz korszerű reformjához (1914. XIII.). Épen. az ilyen kölcsönhatásban áll a tudományos irodalom kimagasló jelentősége, mely az élő jog és az uj jog között létesítő és összekapcsoló befolyásban mutatkozik. Az esküdtbirósági eljárás körében beható irodalmi megvitatásban részesült a kérdésfeltétel, főleg az a kérdés, hogy tehet-e fel a szaktanács hivatalból kérdéseket. Ezt a vitát, amelyben Varaim Ferenc, Finkey Ferenc, Degré Miklós. Tóth Gerö, Sipos Sándor, Sonnenschein Simon (igenlő megoldással), Hexner Gyula, Lehóczky Sándor. Edvi-lllés Károly (tagadó megoldással; az emiitett cikkek a Jogtudományi Közlöny 1909. évfolyamának 47-, 4S. és 49. számában, illetőleg a B. J. T. LIX. kötetében a 113., 115., 129., 139. és 153. oldalakon jelentek meg) vettek részt, Degré Miklós ismerteti a B. J. T. LIX. kötetének 129. lapján. A kérdés — igenlő értelemben — az 1914-.XIII. törvénycikk rendelkezése folytán már nem vitatott. Ugyanebbe a körbe tartoznak Vargha Ferencnek és Degré Miklósnak ama cikkei (előbbi a Jogállam IV. kötetének 259., utóbbi a B. J. T. LVli. kötetének 26. oldalán), melyekben azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy bizonyitó adat hiánya miatt megtagadhatja-e a biróság a felek által indítványozott kérdés feltételét. Előbbi elismeri, utóbbi tagadja A birőságnak ezt a jogát. Az 1914:111. törvénycikk ezt a kérdést is jogszabállyal dönti el (a Vargha F. nézete értelmében). A helyesbítő eljárás (Vargha Ferenc B. J. T. LVIII. 41., 45., Degré M. u. o. 97.), valamiiit az elnöki fejtegetés (Bűnügyi Szemle V. 81.) körül felmerült vitakérdések hasonlóan tisztázódtak az irodalom elemzésében^ Ugyancsak irodalmi feldolgozásira adtak alapot s ezzel jelentősen hozzájárultuk aiz eszmék tisztázásához a Bp.-nak a václelejlésre (Vargha Ferenc: B. J. T. 1904. 24., Kármán Elemér: u. o. 323.. Fayer László: Jogtud. Közi. 1903. 51.. 1904. 2., 3., 5. sz.), a vád és az ítélet viszonyára (Finkey: B. J. T. XLV. 81., XLVIII. 193.. Vargha F.: Jogállam I. 365.) ezzel kapcsolatban a tett azonosságra (Szöllősy Oszkár: Bűnügyi Szemle VI. 25.), a kir. ügyészség és a védelem perbeli szerkezetére (Mendelén/ji László: Bűnügyi Szemle VI.. Kovács Lajos: u. o., Dombováry Géza: JEÉ. 1903.) vonatkozó rendelkezései. Tanulságos irodalmi vita folyt le a koronaügyész- jogállásáról (Tornai János. JEÉ. 21. k., továbbá Edvi-lllés K., Lukáts Adolf. Tóth Gerö, Finkey F.). később a fiatalkorúak külön bírósága (Degré Miklós, Vajkó Pál, Pazár Zoltán: B. J. T. LX., Angyal Pál, Finkey Ferenc, M'á*< r Imre, Vargha Ferenc: B. Sz. IV.) s végül a háborús jog főbb kérdéseiről. Az első irodalmi felszólalások — amint látható — inkább egyes részletkérdéseket öleltek fel s úgy a tárgy megválasztásánál, mint a kérdés feldolgozásánál a gyakorlati szükség és a gyakorlati jelentőség volt az irányadó. Később — noha elég hamar — az esküdtbiráskodás és a perorvoslat területe részesült széleskörű irodalmi megvitatásban. Az irodalom mindinkáibb belterjessé válik. Hatalmas monográfia-irodalom fejlődik ki, melyet nagyban elősegít az Országos Jogászegylet irodalmi vállalkozása (Jogászegyleti Értekezések.) valamint a Balogh Jenő által szerkesztett Jogi Értekezések gyűjteménye. A per jognak minden intézménye tudományos feldolgozásban részesül. Csak a következő tanulmányokat említem meg: Dombováry Géza: Fenyítő eljárás és büntetőrendszer Pestmegyében, a XIX. század első felében. 1906. A favor defensíonis és a Curia JEÉ.. 1903.; Finkey Ferenc: A felek fogalma és köre a büntetőper mai elméleté-