Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A perorvoslat és anyagi igazság

65 Ma még a tradíciók sokkal erősebben lenyűgözve tartják elménket, hogysem a fellebbezést tárgyilagosan értékelni tudnánk. A múlt szemüvegén át nézzük ezt a régi elkorhadt intézményt, amit a jelenkor egyéni s kollektív psyohologiája teljesen értéktelennek tart.1 A törvény jóindulatú s jóhiszemű garanciái az életben, sajnos, nagy részben csengő-bongó üres jelszavak, melyek szappanbuborékként szétfoszlanak, mihelyt az élet fuvallata érinti őket. A politikai jelszavaktól csak annyiban különböznek, hogy komolyan vesszük őket épp úgy, mint a naiv realizmus korában vették a világ jelenségeit a kritikai gondolkozásra képtelen emberek s hiszünk azokban, hogy szövétnekük mellett meglátjuk az anyagi igazság igéretföldjét. A Bp. garanciái a Curia előtti eljárásban sem váltak be. A Curia előtti eljárásból kizárja a törvény a fellebbezés!, pedig alig értéktelenebb az a Curián, mint a táblán s behozta a reformatorius alapon szervezett reviziót. Ennek a felülvizsgálati rendszernek a cassatorius francia rendszerű revizíóval szemben meg van az a jó oldala, hogy az anyagjogi kérdésekben a Curia az alsófoku itélet reformálásánál vsaját hangját hallatja, mig a cassatorius eljárásban más nyelven ir. mint ahogy gondolkozik: olyan mint a sanda mészáros — akkor is eljárási szabálysértést kell megállapítania, ha anyagjogi a tévedés. A revizió intézménye kettévágja az anyagi igazságot s a történelmi igazságot nem tartja olyan fontosnak, mint a jogi igazságot, mert az előbbi kérdésben egyfokú, az utóbbiban kétfoku perorvoslatot engedélyez. Ez a színvallás azonban nem őszinte s nem is logikus: mert midőn nagyobb bizonyosságot akarunk jogkérdésben, mint ténykérdésben, — miután a törvény alkalmazása értékelés — ezzel a rendszerrel azt fejezzük ki. hogy az értékeléshez nagyobb evidenciát kivánnnk, mint ahhoz, amit értékelünk. Ez körülbelül ugy néz ki, mintha valami fizikai realitás kémiai értékét meghatároznánk, mielőtt biztosan megállapítanánk a realitás azonosságát (identitását). A törvényhozó a revízióval — ahol csak behozták azt — sehol sem volt őszinte. Xem akarja bevallani tehetetlenségét, azt, t. i., hogy képtelen oly rendszert kitalálni, mely a felső fokon megbízhatóbb históriai igazságot tud produkálni az alsófoku bíróságnál. Miután pedig számos okon kivül a jogegység is megköveteli azt, hogy a jogkérdéseket egységesen magyarázzuk, — a legfelsőbb fokon behozták a reviziót. ellenben a históriai valóság kérdésében megelégedtek kevesebb fokú igazsággal. t Y. ö. Ténymegállapítás a kir. ítélőtáblán s a Kúrián c. dolgozatomat. Jogt. Közi. 1917. évf.