Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A Bp. és a világháború

(11 nem tekinthetem. Látjuk, hogy a többi legyőzött államokban, amelyeknek sorsa nem különrb a miénknél, Ausz&fcriában és Németországban hasonló siralmas lelki és gazdasági állapotok között, baj nélkül működik az esküdtszék. A társasbiróság mellett szólnak különben jogtörténeti hagyományaink és az uton-utfélen tapasztalhaitó bizalmatlanság is. mely az egyesbirói törvénykezést kiséri. Találóan jegyzi meg ismét Feuerbach, hogy éppen feldúlt társadalmi viszonyok között ajánlatos a társas szervezet, mert az egyedül álló biró nehezebben tud dacolni a reá zúduló befolyásokkal, mint a társasbiróság, amelyben az egyes tag ellenállását fedezik és támogatják a társai. És gúnyosan teszi hozzá a nagy német jogász és törvényszerkesztő, hogy ha a költség szempontjából nézzük a bírósági szervezet kérdését, akkor mindegy, hogy angol, francia, török vagy kinai módra alakitjuk-e (i. m. 205. 1.). Népünk — ez már igy van — jobban hisz a társasbiróság ítéletének alaposságában, mint az egyedül itélő judex pedaneus bölcsességében. Nem igen rendelkezünk olyan személyi anyaggn 1, amilyen a római praetor volt, vagy amilyen az angol egyesbiró, akik mellett különben ott látjuk a polgári elem közreműködését. Ha paradoxont szabad kockáztatnom, azt mondanám, hogy az egyesbirói rendszemek inkább helyet adnék a Curián, mint az alsó fokon. Amott a nagyobb életkor, a bővebb tapasztalat és rendszerint a nagyobb tudás is inkább tarthat számot a bizalomra. Ha a törvényhozás a mostani szellemben folytatódik, az a Y:\szedelem fenyeget, hogy elvesztjük hitünket ama nagy elvekbe, melyeknek érvényét hosszú alkotmányos küzdelmek árán sikerült kivívnunk, és hogy visszaesünk abba az apathiába, amellyel századokon át néma megadással tűrtük a hiányos jogszolgáltatást. A kultúra egyik nagy vívmánya menne igy veszedőbe: az a polgári önérzet, mely az államélet ezen elsőrendű céljának megvalósítását, súlyos polgári teljesitményeinek legnagyobb ellenértékét, ma peremptorie követeli. Hogy a gyorsított eljárásról intézkedő törvények és rendeletek hányszor és mily nagy mértékben ütköznek a Bp. és a büntetőbírósági szervezet alapelveibe, azt a jelen általános jellegű észrevételek keretében már csak nagy tömegük ós bonyolultságuk miatt is lehetetlen méltatnom. Csak arra szorítkozom tehát, hogy az egyesbirói hatáskörbe utalt bűncselekmények súlyosságára vonatkozólag tegyek néhány megjegyzést. A büntetőbírósági szervezetnek az 1897:XXX1V. t.-c. 15. és köv. §§-ban megvalósított alapeszméje az, hogy a cselekmények súlyuk szerint utaltatnak az esküdtszék, a törvényszék, a járásbíróság és a közigazgatás elé. Tudvalevő dolog, hogy a járásbíróság hatáskörébe kizárólag vétségek és kihágások elbiráJásu tartozott. Ezzel szemben az uj törvényhozás nem kevesebb mint tizennégy bűntettet utal az égyesbiró elé (1921:XXIX. t.-c.) és