Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A perorvoslat és anyagi igazság

62 abban a kérdésben, hogy az eset vialófesa cwía tartozik-e, még a perorvwslatot is kijárja. E törvény hatályát meghosszabbította az. 1924:XVTI. t.-c; Évekig fenmaradónak kell tehát jósolnunk ezt a szervezatet, mert kormányunk nem élhet azzal a joggal, hogy azt előbb isi' megszüntetheti, még pedig rendeletileg, amint ezt a fentidézeti egyszerűsítő törvény, minden eddigi alkotmányos felfogással ellentétben, megengedte. Némi alkotmányos haladást azonban mégis megállapíthatunk: az uj törvény már nem engedi meg, hogy rendelet hatálytalanítsa a törvényi, hanem ezt a törvényhozásnak tartja fönn. Bensőn óhajtjuk, hogy minél előbb éljen e hatalmával. Ilyen hangulatban „ünnepeljük" bűnvádi eljárásunk negyedszázados jubileumát. A perorvoslat és anyagi igazság. Irta: Vargha Ferenc koronaügyész. A bűnvádi eljárás általános céljához s princípiumához t. i. az anyagi igazság megállapításához, a perorvoslatoknál még egy speciális cél-kitüzés is járul, t. i. az alsófoku bíróságok tévedésének orvoslása, amit azok az anyagi igazság megállapításánál elkövettek. Tehát az egész bűnvádi eljárás az anyagi igazság keretében s cél-kit üzésében mozog, következéskép elsősorban ezzel a nagyfontosságú, sokat hangoztatott, de még többször félreértet*, vagy meg nem értett fogalom lényegével, s mibenlétével kellene tisztába jönni. Ez a szertelenül bonyolult kérdés azonban nem tartozik fejtegetésem körébe s pedig annál kevésbbé, mert annak taglalása mélyen belesarkal a szociálíilozófiába, etikába s kollektív lélektanba egyaránt, következéskép ennek a fogalomnak elemzése helyett e helyütt csak azt kell kiemelnem, — mini szorosan idetartozót — hogy az anyagi igazságnak a büntető eljárásban két iránya s két postulatuma van. Az egyik a történelmi, a másik a jogi igazság, amit bátran nevezhetünk törvényes igazságnak, mert jogállamban a jogot, s főképen a bün tető jogot a törvény szabályozza. (Btk. 1. §-a.) Az anyagi igazságnak ez a kettémetszése különösen fontos a modern perorvoslati rendszerben, mert a perorvoslatok szervezésénél ez a megkülönböztetés szolgál irányadó princípium gyanánt. Perjogunk történelmi fejlődésére tekintettel talán a valóságnak megfelelőbb, ha azt mondom, hogy az anyagi igazságnak ez a kettéválasztása csak a B. P. kodifikációja óta vált aktuálissá, — azelőtt a tény és jogkérdés legalább nálunk nem differentiáilódott ki s a perorvoslatoknál szerepet nem vitt. Ellenben ez a megkülönböztetés a Bp.-ban, hogy ugy fejezzem