Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A Bp. és a világháború

60 intézkedtek a reformkorszak törvényhozásai, néhol az angol vádjury (bár részben félreértett) intézményének átvételével; így tervezte ezt az 1843-iki magyar javaslat is a maga „perbefogó székével." Azért mondja Bp.-unk indokolása (453. 1.), hogy „mindenütt biztosítékot keresnek az ellen, hogy az állampolgárt ok nélkül hurcolják a vádlottak padjára és e biztosítékot vagy a jury vagy a független szakbiróság vádhatározatának intézményében találják fel." Szolgáljon mentségemül ez a történeti tény, ha jelen cikkemnek, különben is szűkre szabott keretében főképen az egyes- és a társasbirósági szervezet kérdésével foglalkozom. Azt a kérdést, hogy melyik szervezet jobb, az egyesbirói-e avagy a társas, józanul csak azon alapon lehet megoldani, hogy melyik szolgálja jobban az igazságos döntést, más szóval: az alaposságot. Erről az alapról vizsgálták a kérdést a legszámottevőbb tudósok és törvényhozások. Mai viszonyaink között, midőn a nyomorult pénzügyi szempont 'keményebben uralkodik, mint valaha, talán nem időszerű olyan nevekkel előhozakodni mint Bentham vagy Auguste Comte, mert az „elméleti" tekintélyeknek mostanában nálunk nem nagy a súlyuk; akit érdekel,, megtalálja az ő véleményüket és általában a pro és contraérveket egy szép francia munkában: Bordeaux, Philosophie de la procédure civile (282 s k. 11.). Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy egyik sem az olcsóságra vagy a fürgeségre alapítja véleményét. Van az olcsóbbátételnek egy módja, amelyre nálunk alig gondolnak: a polgári elemnek igényhevétele a büntető jogszolgáltatásban, az esküdtszék felfüggesztésének megszüntetése vagy valamely schöfí'en-féle rendszer (nagy vagy kis schöffengericht) behozatala. Még a( jury elvi ellenesei, közöttük csekély ségem is, kénytelenek elismerni, hogy az intézménynek nevezetes szervezeti előnyei vannak, justitialis veszélyei pedig, tekintettel ujabb törvényhozásunkra (1914:XIII. t.-c), mely a szakbírónak némi befolyást enged, legalább az esküdtek tanácskozási rendjére, tetemesen csökkentvék. Itt azután lehetne gondolni arra, hogy a főtárgyalást vezető bíróság ne háromtagú tanács legyen, hanem egyesbiró, ugy mint Angliában. Minthogy a most idézett törvény 18. §-a szerint a véghatározat hozatalában két esküdt is résztvesz, az ítélet hármastanácsban hozatnék1 meg, ugy mint a német schöffen-biróságban. így a súlyos bünperek nagy részében mellőzve volna nemcsak a mai szaklbirósági létszám, de a középfokú fellebvitel is, mely tudvalevőleg ki van zárva az esküdtbíróság ítéleteivel szemben. Ez a mai rendszerhez képest nevezetes egyszerűsítést, megtakarítási jelentene. Ha e javaslat ellen azt hoznák fel, hogy Magyarországnak sajátszerű, ma talán még* sajátszerűbb viszonyai között, a most duló világnézeti harcok s ebből eredő izgatottság közepette a jury felélesztése veszedelemmel jár, ugy én ezt helytálló cáfolatnak