Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A B. P. életbeléptetése

miatti vád esetén, az erős felindulásra nem külön kérdés intéztetett az esküdtekhez, de kisegítő főkérdés, melybe tehát a főkérdés elemei is belefoglaltattak. Halált okozó testi sértésre vonatkozó főkérdésben az is kérdés tárgyává tétetett, hogy vádlott sértettet szándékosan megölte. A főtárgyaláson bejelentett semmiségi okot a bíróság visszautasította azon az alapon, hogy a törvényszék Ítélete ellen semmiségi panasznak helye nines. Vitássá tétetett, hogy a kir. törvényszéknél megtartott fellebbezési tárgyaláson eljárhat-e alügyész is, mert a B. P. 552. §-a a kir. ügyész jelenlétét követeli meg. Rendkívül sok gondot okozott a törvénynek az a rendelkezése, hogy vádlotthoz csak az elnök intézhet kérdést. Egyszóval, felmerült a kontroverz kérdések egész tömege. Az elmélet és gyakorlat azonban összefogott, hogy a kontroverziák kiküszöböltessenek. Az elmélet és a jogi irodalom a közös munkában egyesült a gyakorlati jogászsággal. A gyakorlat felvetette a megoldandó kérdéseket, az elmélet pedig a megoldásnál a gyakorlat segítségére sietett. A Büntető Jog Tára már a törvény életbeléptetése előtt felhívja olvasóit, hogy a nekik felötlő nehézségeket és kételyeket akár megbeszéléssel, akár kérdés alakjában közöljék. A többi szaklapok szintén megnyitják hasábjaikat az ide vonatkozó felszólalások számára. És tényleg sokan igyekeztek a felmerült kérdések tisztázásához hozzájárulni. A szaklapok hasábjain találkozunk oly nevekkel is, melyek viselői sem azelőtt, sem azután jogi iro-. dalommal nem foglalkoztak. A büntetőjogi irodalom akkori előkelőségei pedig biztos kezekkel tartották a vezetést. Edvi Illés Károly, Balogh Jenő, Vargha Ferenc, Zsitvay Leó, Fayer László, Tornai János, Finkey Ferenc, tíeil Fausztin, Doleschall Alfréd, Vámbéry Rusztem, Beichart Zsigmond, Barna Ignác és mások irodalmi működésükkel, kisebb-nagyobb felszólalásaikkal kimondhatatlan szolgálatokat tettek a gyakorlatnak. Megvitatták az elvi jelentőségű nagy kérdéseket, de nem tértek ki a kisebb jelentőségű kérdések megbeszélése elől sem. A magyar jogi irodalom talán soha oly nagy szolgálatokat nem tett, mint ebben az időben. Kivált az akkori jogi szaklapok szereztek maguknak elévülhetetlen érdemeket. De ki kell itt emelnünk a Magyar Jogászegyletet is, melynek ülésein az életbeléptetés esztendejében az előkelő büntetőjogászok egész sora tartott érdekesnél érdekesebb előadásokat. Az elmélet lelkes közreműködésének köszönhető, hogy a B. P. nagyobb zökkenés nélkül ment át a gyakorlatba.