Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Dr. Juhász Andornak, a budapesti kir. itélőtábla elnökének ünnepi beszéde

27 zados tradíciók félretételével, egy kis- és középhivatalnokokból álló vérszegény testület gyönge kezeibe siklanék át. Bizzunk a törvényhozás bölcsességében s az igazságszolgáltatás érdekeit mindig szivén viselő' igazságügyi kormányaink irányító hatalmában és szívósságában, hogy mindkét fenyegető veszedelemmel szemben védelmébe fogja venni az ország igazságszolgáltatását. A törvényhozás után a jogszolgáltatás legfőbb támasza s egyúttal leghívebb barátja a hazai tudomány s ennek körében különösen a jog- és államtudomány. Lelkiismeretén kívül a bíró csakis hozzá fordulhat teljes bizalommal tanácsért, tőle várhat útbaigazítást a jogélet nehéz problémáinak a megoldásánál. Végtelen megnyugtató minden bíróra az arról való megbizonyosodás, hogy a lelkiismeretének megkérdezése után megejtett döntése — jogi részében — a tudományos kutatás próbáját is kiállja. Ezenfelül az anyagi és perjogi szabályoknak a folytonosan szaporodó törvényekben felhalmozódó óriási anyagát áttekinteni, átérteni .és a gyors alkalmazás céljaira szellemi készenlétben tartani, csakis a jogszabályokat rendszeresen feldolgozó jogtudomány segítségével lehet. A királyi Ítélőtábla bírói testülete a legmélyebb tisztelettel és elismeréssel adózik a magas színvonalon álló hazai jog- és államtudományok és hivatott művelőinek. A jogvédelem intézményeinek története arról tanúskodik, hogy a népek közmeggyőződésében korábban érlelődik meg a birói és csak későbben az ügyvédi hivatás szükségességének a felismerése. Kezdetleges kultúra, átlátszó életviszonyok és primitív jogforrások korszakában sem a jogát kereső ember, sem az igazságot szolgáltató biró nem érzi még a hivatásos jogvédő hiányát. Mihelyt azonban az emberi művelődés fejlődésével az életviszonyok változatossága és szövevényessége rohamosan megszaporítja és nehezebben kiismerhetővé teszi a védelemre szoruló érdekeket, a jogbiztonság utáni vágyakozás nyomban előtérbe állítja az ügyvédi szervezet mellőzketlenségét. S valóban ugy áll a dolog, hogy az állami lét kezdetleges állapotában Justicia épületének egész súlyát egyetlen erkölcsi pillér, a birói testület is megbírja, fejlettebb társadalmi és gazdasági viszonyok között az épület biztonsága az ügyvédi testület részéről is alátámasztást igényel. Közel négy évtizedes bírósági tapasztalataim alapján alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy a birói és ügy-