Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Dr. Juhász Andornak, a budapesti kir. itélőtábla elnökének ünnepi beszéde

26 bizható igazságszolgáltatásnak, mondjuk egyszerűen az igazságszolgáltatásnak legfőbb biztositéka s mint ilyen a nemzet közkincse, s aki ez ellen meri felemelni szentségtörő kezét, az nemcsak az itélőbirálk testületi joga ellen vét, de nemzetét is megrabolni készül, erkölcsi kincsesházának legféltettebb értékétől. VIII. Amidőn a mai ünnepélyes alkalommal a mult emlékeinél időzünk, gondolatunk önként ráterelődik biróságaink jelenének és jövőjének kérdésére is. Meg kell emlékeznem tehát azokról az állami és társadalmi tényezőkről, azokról az erkölcsi és szellemi erőkről, amelyek ugy most, mint a jövőben az igazságszolgáltatás védelmére, támogatására és fejlesztésére hivatvák. Ezek közé tartozik elsősorban a nemzet törvényhozása. Láttuk, hogy a rendiség századainak ősi dekrétumai milyen félő gonddal, milyen szeretetteljes megértéssel helyezték az összes közintézmények fölébe az igazságszolgáltatást és bástyázták körül minden rendelkezésükre álló eszközzel annak tekintélyét. Ezek a tiszteletreméltó hagyományok határozottan kijelölik a jelen és jövő törvényhozásai és kormányai számára, a birói hatalom gondozásának célirányos útját. A jogegyenlőség korszakában általában s még inkább egy borzalmas nemzeti katasztrófa után az ország ujjáépitésének válságos éveiben az államhatalomnak elsőrangú feladata, a regnorum fundamentum sértetlenségéről való gondoskodás. Ez pedig azt hozza magával, — amiről már ismételten volt alkalmam nyilatkozni — hogy ne törjük át annyiszor a birói hatalomról szóló 1869. évi IV. t.-c.-nek azt a mélyen átgondolt, bölcs szabályát, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztatik, s ne vegyünk igénybe itélőbirákat és biróságokat különböző kényes és nem birói hatáskörbe tartozó állami feladatok megoldására, mert ezzel, eltékozoljuk vagy legalább is megapasztjuk a közbizalomnak azt az erkölcsi tőkéjét, melyet a magyar biróságok évszázados önzetlen munkája gyűjtött egybe nemzetünk javára. Meg kell továbbá óvni biróságainkat az állami élet fejlődésével és a bürokratizmus tultengésével együtt járó attól a veszedelemtől, amely a tömegvonzás és nyomás erejénél fogva a nagy közös hivatalnoki szervezetbe való beolvasztással és lesülyesztéssel s ezzel közjogi különállásuk elhomályositásával s korábbi kiemelkedő helyzetük megsemmisitésével fenyegeti a birói testületeket. A birói függetlenség és tekintély föltétlen lejáratására vezetne, ha a jogeszme uralmáról való gondoskodás, a szá-