Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Dr. Juhász Andornak, a budapesti kir. itélőtábla elnökének ünnepi beszéde

21 tica" cimii munkája volt az első, amely a bírói gyakorlatra már némi hatással lehetett. Magánjogunk akkori főforrása Werbőczy hármaskönyve pedig a XV. század végén érvényben volt szokásjog kifejezője lévén, az azóta letelt századok alatt gyökeresen megváltozott viszonyokra tekintettel alkalmazásában gondos revizióra szorult. S ilyen mostoha körülmények dacára a régi nagybirák, a nádor, országbíró és illetve a személynök vezetése alatt maradt kir. hétszemélyes tábla és kir. Ítélőtábla nemcsak a jogalkalmazás, de a birói jogalkotás terén is fényesen megfelelt hivatásának. Döntő bizonysága ennek a magyar kir. Curia 1724—1769-iki működéséről, nevezetesen a hétszemélyes táblának és az ítélőtáblának abban az időszakban hozott elvi jelentőségű határozatairól készített hivatalos összeállítás, az u. n. Plánum Tabulare v. Curiale, mely igen előkelő forrásává lett s részben ma is for nemzeti talajból fakadt és továbbfejlesztett régi magyar magánjognak s amely a jogszolgáltatás magas színvonaláról, nemkülönben az ítéletek éles jogászi konstrukciójánál és szabatos szövegezésénél fogva a kir. Curia akkori itélőbiráinak kiváló kvalitásairól tesz tanúságot. Ezért tartottuk erkölcsi kötelességünknek mi, késői utódok, hogy az 1723. évi törvényhozásnak a magyar igazságszolgáltatás érdekében kifejtett bölcs és előrelátó munkásságáról hálásan megemlékezve, egyszersmind kegyeletes tisztelettel és elismerései adózzunk azoknak a nagy férfiaknak, akiknek tudása és bölcsessége a magyar kir. Curia s abban működött királyi Ítélőtábla számára a nemzet elismerését kivívta. ' Hatalmas nevelő erő van az ország nagybiráiról ránk maradt tradíciókban s ezeknek köszönhető, hogy a magyar kir. Curiában egyesítve volt felsőbíróságok nemzeti érzéstől áthatott, tudományosan képzett, felvilágosodott és független birói generációkat neveltek hazánknak. VI. Az 1724. évet követő időkben a királyi Ítélőtábla szeírveaetében bekövetkezett változások közül a következőkről kell megemlékeznem. Az 1840. évben az újonnan fölállított váltófeltörvényszték járult önálló osztályként a magyar királyi Guriálhoz. Itt említem meg, bogy 1848-ig a királyi Ítélőtábla az országgyűlés alsó táblájának ás alkoitó résize voHt ég bőségesen kivette részét a törvény előkészítés és -szövegeizés munkájából. Azi 1848/49-ilki szabadságharcot követő önkény uraiéin idejében a magyar királyi Curia működésié is szünetelt. Az 1831. évi Országbírói Értekezlet hívta azután ismét életre a hazai bíróságokat, közöttük a magyar királyi Curiát is. Az 1861. évi május 1-én megtartott alakuló (teljes-ülés lefolyását is igen nagy közvetlenséggel és kitűnő írói kés&stéggel örökítette meg Vajkay Károly, az osztatlan pesti Ikiirályi ítélőtábla utolsó elnöke abban a kis cikkében, amely előszóként jelent meg egy igen becses jőstörténeti adtaitokat tartalmazó munkában, amelyet birói karunk közitisztelétben álló veterán tagja, Nyeviczkey Antal ny.