Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Francia törvényjavaslat az árdrágitó visszaélésekről

174 beli egyetemi nyilvános rendes tanári ciniet adományozta. Különös örömmel regisztráljuk ezt a kitüntetést, nemcsak azért, nert Finkey Ferenc gyakran szokta megtisztelni lapunkat mélyen átgondolt Írásaival, hanem főként azért, mert e kitüntetés olyan egyént ért, aki értékek alkotásában rendkívül gazdag életének minden munkásságával a közérdeket szolgálja. A legmagasabb elismerésnek a bőven osztogatott kitüntetésekkel szemben az a messzeható tartalmi jelentősége is van, hogy lehetővé teszi Finkey Ferenc számára az egyetemi oktatás terén való működést is. Amikor e fölött a közérdek nézőpontjából is bensőséges örömünket fejezzük ki, Finkey Ferencet tiszteletünk és szeretetünk minden melegével köszöntjük. Francia törvényjavaslat az árdrágító visszaélésekről. A világháború és az azt követő idők az államok majd mindenikének jogfejlődésében sok előre nem látott változást idéztek elő. És szerte az egyes államokban ideiglenes hatályú jogszabályok jöttek létre; olyan .szabályok, amelyeknek élettartamát megalkotásukkor maga a törvényhozó előre megszabta, szembehelyezkedve annak a tekintélyes jogbölcseleti iskolának álláspontjával, amelyik a jog egyik fogalmi kellékeként, jelölte meg a jogszabály állandóságát abban az értelemben, hogy legalább is a törvényhozó szándéka szerint a megalkotott jogi normával az illető jogterületre nézve állandó természetű szabály jöjjön létre. Nem kívánok ezúttal azzal a kérdéssel részletesen foglalkozni, hogy a háborús és a háborút követő jogfejlődés mennyiben döntötték meg az emiitett jogbölcseleti iskolának az álláspontját. A fentebb elmondottak csupán bevezetésül kivannak szolgálni annak az érdekes processusnak megismertetéséhez, amely az árdrágító visszaélések büntetőjogi szabályozása körül most Franciaországiban továbbfejlődőben van. Az 181Q. év február 22. napján kihirdetett és az 1832. év április 28. napján újonnan szövegezve ismét kiadott francia büntetőtörvénykönyv 419. £-a mindazokat a közvetítőket, akik csalárd szándékkal megdrágították a közönség részére azokat az árakat, amelyeket a kereskedők maguk követeltek, továbbá a nagykereskedőknek azokban a reunóiban és koalícióiban résztvevőket, amely reuniók és koalíciók aziránt jöttek létre, hogy valamely árucikk egyáltalán ne adassék el, vagy csiak bizonyos áron legyen eladás tárgya, végül azokat, akik bármilyen csalárd uton és eszközzel közreműködtek az élelmiszereknek, árucikkeknek és értékpapíroknak a természetes és szabad kereskedelmi forgalom által megszabott áron alul vagy felül való értékesítése iránt: 1 hónaptól 1 évig terjedhető elzárással és 500— 10.000 frank pénzbüntetéssel bünteti. A fent körülirt cselekmények elkövetői ezenkívül a bíróság határozatával 2—5 évig terjedhető rendőri felügyelet alá helyezhetők. A francia büntetőtörvénykönyv következő 420. §-a az előbb vázolt cselekménynek 2 hór'aptól 2 évig terjedhető elzárással, továbbá 1000— 20.000 frankig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető minősített esetét állapítja meg arra az esetre, ha a cselekmény gabonáira, lisztre, lisfzttermékre. kenyérre, borra vagy egyéb italra nézve követtetett el. Ilyen esetben a rendőri felügyelet 5—10 évig terjedhet. A világháború első éveiben azokra a cselekményekre nézve, amelyek Magyarországon az árdrágító visszaélések gjoijtöfogaíma alatt ismeretesek, Franciaországban sem állott fenn a most ismertetteken kívül egyéb jogszabály. Az 1916. évi április hó 20. napján kelt francia törvény 10. §-a azütán megalkotta a tiltott üzérkedés bűncselekményét, amely az előbb ismertetett 419. §-ban statuált deliktum kereteit kiterjesztette. A csalárd ténykedés mint tényálladéki elem helyébe a tiltott üzérkedés fogalmát állítótta. ennek a fogalomnak körülírása mellett. Az idevonatkozó törvényes szabályozás időtartamát a törvényhozó eredetileg három évben állapította meg, de a törvény hatálya — később bekövetkezett módosításokkal — az 1922. év végéig meghosszabbíttatott.