Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Francia törvényjavaslat az árdrágitó visszaélésekről

175 Az 1922. évtől kezelve azonban ismét egyedül a büntetőtörvénykönyv idézett 419. és 420. §-ai vannak hatályban. Ámde a kormány most elégtelennek tartja ezeket a rendelkezéseket és ezért — a kihirdetéstől 'számított 3 évi hatállyal — az árdrágító visszaélésekről most megint törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé. Mint tehát látjuk, az előre megszabott időre alkotott jogszabályoknak egy „minősített esetével" állunk szemben akkor, amidőn már megszün'" háborús bűncselekményt a francia kormány ujabb büntetőjogi szabályozás alá kiván vonni. Mindenesetre tanulságos jelenség abban a tekintetben, hogy a háboruszülte jogszabályoknak hatályon kívül helyezése körül milyen óvatosságra van szükség. Az árdrágító visszaélések Magyarországon ma már kétségtelenül ritkábbak és kevésbbé jelentékenyek, mint. a háború folyamán és az azt közvetlenül követő években. Mégis néhány szóval ismertetni kívánom a most. tárgyalás alatt levő francia törvényjavaslatot, már csak azért is, mert rendelkezései érdeke* összehasonlításra is adnak alkalmat a magyar és a francia büntető jogszabályok közt. Az eredeti francia törvényjavaslat szerint egy hónaptól egy évig terjedhető elzárással és 5000—50.000 frank pénzbüntetéssel büntethető az, aki gabonát, lisztet, lisztterméket, élelmicikket, italt., tüzelőanyagot, kereskedelmi forgalomban levő takarmányt, ruhát, fehérneműt, cipőt, háztartási' cikket, vagy elsősorban a felsorolt cikkek készítésére szolgáló anyagot annál az árnál drágábban ad el, vagy kiván eladni, amely ár a cselekmény elkövetésének helyén az általános piaci feltételek szerint kialakult. Az ár kérdésében a birót, a törvényjavaslat szerint, piaci jelentések, árfolyamok, és mindazok a statisztikák támogatták volna, amelyeket a belügyminiszter által az egyes département-okban legutóbb megalakított árvizsgáló bizottságok gyűjtöttek össze. A francia kamara magán- és büntetőjogi bizottsága a törvényjavaslat fent ismertetett eredeti szövegének helyébe azt a rendelkezést iktatta, hogy az előbb felsorolt árucikkeket árusító vagy árusítani kivánó kereskedők akkor lesznek büntetendők, ha áruikat a hasonló kereskedők által követeli árnál, vagy annál az árnál drágábban adják el, amelyet hasonló árucikkért más alkalommal maguk követelnek, feltéve, hogy ezt* a nagyobb árkövetelést az általuk fizetett vételárnak megfelelő felár, a kereskedőnek általános költségei vagy terhei vagy a biró által mérlegelendő egyéb körülmények nem indokolják1. A bizottsági szöveg a taxatíve felsorolt árucikkek közé bevette a mezőgazdasági munkaeszközöket is, továbbá kimondta, hogy abban az esetben, hogyha a megállapított tulmagas követelésért nem kizárólag a cselekménnyel terhelt, eladó látszik felelősnek, akkor kutatni kell a korábbi eladók felelősségét is. Akár az eredeti, akár a módosított szövegét vesszük is szemügyre a törvényjavaslatnak, az leginkább az 1920:XV. magyar törvénycikk 1. §-ának 2. bekezdésében meghatározott áruuzsora vétségének felel meg. A magyar szöveg szabatosabb annyiban, hogy az árunak a tiltott áron való eladása helyett az ár vagy egyéb ellenszolgáltatás kikötéséről vagy elfogadásáról beszél. A francia javaslatnak az árkövetelés jogosulatlanságára vonatkozó kritériumokat (tulmagas felár, üzleti terhek stb.) meghatározó része nagyjában megfelel a magyar törvényben foglalt annak a rendelkezésnek, amely szerint az áruuzsora megállapításánál az előállítási vagy termelési, illetőleg a beszerzési és egyéb költségekre, valamint az összes egyéb körülményekre, különösen a gazdasági élet viszonyaira kell figyelemmel lenni. A francia javaslat is, miként a magyar törvényr, a bírói kogniciónak széles teret enged. Figyelemreméltó azonban a francia javaslatban az árucikkeknek, amelyekkel az árdrágítás elkövethető, taxativ felsorolása. A magyar tör-