Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A kir. itélőtáblák jubileuma

6 retteaietes idődben. Nagy kataklizmáik világokat döntöttek össze, "bennünket is földre sújtattak, de a oalagyar nemzet, amelynek ilyen kultúrája, kultur-hivatása és államalkotó képességei vannak, mindéin nehézséget .és ellenállásit le fog győzni. A mi nemzetünk élni akar és élni fog." Ezután dr. Dávid István kir. Ítélőtáblai binó tartott előadást a magyar igazs-ágügyi szervezet történeti fejlődéséről és működéséről. A jogtörténeti előzmények tüzetes ismertetése után Dávid ekkép* fejeate be előadásiát: „1824. évi december 20-án a hétszemélyes és a kir. tábla ünnepélyes együttes üléssel és hálaadó istentisztelettel ünnepelte meg a 10ft éves évfordulót s ugyanaz alkalommal a volt kerületi táblák is ünnepi teljes üléseket tartottak. Mi ia késő utódok szintén megállunk a fejlődés e ímozzajjata előtt és ünnepet ülünk. Miért! Vájjon azért, mert a népek történetében ismeretlen fejlődési eredmény előtt állunk, mellyel nemzetünk utat tört, utat mutlatott? Nem. Azért ülünk ünnepet, mert ez évforduló tanulsága gyanánt láthatjuk, hogy a magyar nemzet fél kezében szüntelen fegyvert tartva is lépést tartott .a boldogabb viszonyok között élt népek kulturális fejlődésiével; ment intézményeink korszerű átalakitásátlan is megtudta őrizni biróságaink azt a tradicionális lényegét, hogy ezeknek műköidéise nem valamely célszerűségi okból ötletszerűen alkotott szabályokon nyugszik, hanem történeti fejlődés eredményeként a nemzet legfőbb méltóságával körülvett legfőbb hatalmának gyakorlása; mért birói szervezetét .annyi csiapás után is át tudta menteni ia jövő számára; mert az la kincsünk, mely ebben a szerveizetben régen megvolt, ma is -megvan; mert az ia birói szervezet, mely ma van, létében, tradicióiban ia régi, a törvény, a jog tántorithatatlan őre s ezzel együtt a nemzeti intézmények, a közszlabadság alkotmányi biztositéka. Niucsien fény árny nélkül s bizonyára voltak s vannak birói szervezetünk működésének is fogyatkozásai. Hiszen elég visszaemlékezni arra, hogy II. Ulászló király a Tripartitumiot jóváhagyó királyi leiratban maga vallja be a törvények értelmezése, alkalmazása körében uralkodó zavarokat s hogy egyes hatalmasok tettleg támadnak a biróságokra; elég csak arra a tényre gondolnunk, amelyről forrásaink megemlékeznek, hogy pl. a XVI. században egyáltalán nem voltak kaphatók elegendő számiban olyan jogban jártas egyének, akik a biróságoknál alkalmazhatók lettek volna; elég a peres eljárásnak arra a beláthatatlan hosszadalmasságára gondolnunk, amely mellett a per nemzedékről-nemzedékre szállt; a bíráknak az eljárási jog tökéletlensége folytán formaságokkal kellett bajlódni, a feleknek pedig az ügyvédi találékonyság akladályain kellett évek hosszú során bukdácsoilniok. Ma azonban már az elmúlt száizadok tanulságai ennek ellenére is megengedik, hogy apró hibáktól, melyek abban a korban bizonyára közösek voltak más művelt államok bíróságainak s jogszolgáltatálsának hibáival, — elteikintsünk és osak a végső rendben kialakuló eredményeket vizsgáljuk. Különösein két kiemelendő pont van, amelyből legfőbb bíróságunk működését saemügyre vehetjük. Egyik a jogalkotásban közvetve .a birói gyakorlat teremtése utján való részvétel, a másik a tételes jog alkalmazásának szelleme. Werbőczy István elkészítette a törvénykönyvét, a Tripartitumot, elfogadták azt az összes alkotmányos fórumok, szentesítette a király, de a megyéknek való megküldés és a királyi pecséttel való ellátás elmaradt, következéskép, minthogy la munkálat külsőleg nem a szokásos alakban, privilégium lalakjában jelent meg, formailag törvénnyé nem válhahatott. A Curia laizonban a Triipartitumot legott alkalmazásba vette és az évszázlados gyakorlat Maigyarorsizág törvénykönyvévé tette. A legfőbb bíróságnak a jogszabályok kiképzéséiben való résaVéíe-