Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A kir. itélőtáblák jubileuma

léit mutatja az a gyűjtemény is, melyet Mária Terézia királyné 1768-bam kelt rendeletére a Curia Ítéletiéiből készítetitek. Elhatározó jelentőségűek voltak anyagi jogunk fejlődésére a igxóf Appomyi Gyöngy országbíró elnökié tv a.i.clt a hétszeméyes tábla biráiból s más jog-utódokból alakult értekezlet által 1861-ben alkotott „Ideiglenes törvénykezési szabályok" is. És meni fejeabetjiük be az említésre méltó mozzanatok sorát anélkül, hogy egy futó pillantást ne vetnénk legfőbb bíróságunk s ezzel karöltve felső bíróságaink lama tevékenységére, mellyel ia gazdasági éleit soha nem látott vitUrábam a felmerült uj jogviszonyok, uj tényálladékok szabályzatát keresik és megalkotják. Talán csak az ujabb század elmultával ünneplő, utódok fogják ia történelem távlatában kellően értékelni, hagy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékének eltolódása, a pénz értékének csökkenése mily szinte megoildhatla tlan kérdések elé állította legfőbb bíróságunkat s oly területem, melyet még jogi szabályozás nem érintett, tehát ahol szükségkép a törvényhozásnak kellett volna a kezdő lépés tmegtenni, hogy alkotta meg a gazdasági lehetetlenülésnek s az ezzel ugyanegy fogalomkörbe eső valoirizációniafc egyes részekben most már kifejlesztett jogi szabályzatát. Ebből a csupán futó áttekintésből is látni lehet, hogy a magyar legfőbb bíróság bár a jogszolgáltatás keretében, de mégis azt tulbaladólag hosszú évszázadokon át teljesítette azt a hivatását is, hogy a jogfejlődést az ősi jog tradícióin állva a haliadé idők követelményeinek megfelelően irányítsa s elősegítse. Ezek után vessünk egy futó tekintetet arra a szellemre is, melyben legfőbb itélő székünk laz élő joganyagot kezelte és kezeli, lalkalmazta s alkialmazzla. Ajmit Juventius Celsus ez előtt mintegy kétezer évvel megmondott: „Tus est ars aequi et boni", — a jog a méltányosságnak s a jónak művészete s ami ugyancsak ő utáma maradt fenn szállóige gyanánt: „seíre leges non hoc est verba earuin tenere, s,ed vimac potestatem", — nem az a törvénytudomány, hogy annak szavait emeljük érvényre, hanem erejét és lényegét, — állt minden időben s állni fog, mig a világon az állami és társadalmi szervezet szabályzata a jog lesz. Hivalkodás nélkül, de mégis büszkén momidltttj uk el, hogy légfőbb bíróságunk híven betartotta a nagy római mester mondását, mely a törvényértelmezésnek mindenkor vezércsillaga, s mi akik a történelem tanításain ismerjük, de ma nap-nap után is figyeljük munkáját, látjuk, hogy mig egyfelől Ítéletein észlelhető az az elegáncia, mely a jogászkodásmák már ia régi római felfogás sízerint is elengedhetetlen kelléke volt, addig a törvény, a jog parancsa, mely abstrakt létében mint kongó üres szó hangzik felénk, az igazság- dörgő szavává s a méltányosság szlyjóságos beszédévé válik bennük. Mert legfőbb bíróságunk vezérelve a jog alkalmazásában mindenkor ez a két fogalom volt: igazságosság, méltányosság. Ismét csak egy futó pillantás legfőbb bíróságunk gyakorlatára s látni főárjuk, hogy mindenkor hiven juttatta érvényre jogunk lama szabályait, intézményeit, melyek a nemzeti génius sajátos megnyilvánulásai. Talán elég lesiz sok más helyett rámutatni arra, hogy midőn ia régi miagyar öröklési jogon laz ősiség eltörlésével korszakos változás történt, az Ideigl. törv. szabályok egyetlen szakaszla ailapján mily mesteri kézzel építette meg iaz ősiség helyébe lépő ágiság rendszerét, szemmel tartva jogunknak ia nemzeti jellemmel legjobban összeforrt ezen a területén azt, amit a régi töirvényeiinik szelleme, másfelől a nemzeti lélek megkövetélt. 1824 december 20-án a szent, Eeremcz-rendi barátok templomában megkondultak la harangok és >a hétszemélyes tábla s a pesti' kir. tábla tagjai egy történelmi évfordulón istemtiszteletre gyűltek egybe. Ma. 1924 december hó 20-án újra megkondultak a harangok, s mi a földi