Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 4. szám - A kereskedelmi társaságok nemzetközi jogi helyzete
163 A vegyes választott bíróság joggyakorlatának ingadozását mutatja az a határozat, mellyel az angol-német vegyes választott bíróság elnöke külön e célra összehívott ülésén egyezkedésre hívja fel a feleket s utal arra a jogbizonytalanságra, mely e kérdésben a vegyes választott bíróságok ítélkezése körül uralkodik, mely különböző bíróságok határozatai között a jogegység helyre nem állitható. Utal arra is, mily bizonytalan a békeszerződés „ressortissant" kifejezése és mily nehéz meghatározni az uralkodó (prevailing) jogszabályt (Colonisation v. Deutsche Bank, 1923. július 23. Bel. 293. és 358. jogeset). Az adósságok rendezés szempontjából itt a joggyakorlat különböztet a néhány tag állandó társulásán alapuló közkereseti és a folyton változó tagokkal biró tőke egyesülések között. A közkereseti társaságnál a határozatok legnagyobb része az egyes tagok honosságára van tekintettel és azok vagyonát az adósságok rendezése szempontjából külön választja. Döntő itt a békeszerződés megkötésének napja (Peters és Dippolt eset). A részvénytársaságnál persze ennek a rendszernek azon bizonytalanság folytán kell megdőlnie, mely a rószvénytöbbség gyakori változása folytán állhat elő. Azért az ujabb határozatok a korlátolt felelősségű társaságot és a részvénytársaságot jogi egységnek tekintik, melynek személyisége független azoknak állampolgárságától, akik az ő részvényesei. Ig*az, hogy a Charbonnage, FrederikHenri2 és damaszkuszi3 esetek, a vegyes választott bíróság a legrégibb, a, háborús hangulat hatása alatt keletkezett ítéletei még itt is igyekeznek a kontrolelmélet alkalmazásával a volt ellenséges állampolgárokat károsítani, viszont a leading casenek elismert Chamberlain Solarwerke eset4 a kizárólag angoltulaj donban levő német vállalatot székhelye alapján németnek minősiti. Nem szabad azonban elhallgatnunk, hogy ennek a megállapításnak is a volt ellenséges állampolgárok itták meg a levét, amennyiben erre való hivatkozással vonták be a követelést a tartozásrendezésbe és állapították meg e tartozásért a német állam felelősségét. Az azóta hozott számos i'télet is mutatja, hogy a joggyakorlat visszatért ahhoz az irányhoz, hogy a részvénytársaság szempontjából kizárólag annak szókhelye tekinthető irányadónak. Az ujabb francia jogi irodalom is meghaladottnak tekinti a kontrolelméletet és kiváló angol jogtudósok (Lord Keading és Lord Parker) már kezdettől fogva kijelentették, hogy a „részvénytársaság mint külön jogi egység angol társaságnak tekintendő és nem változtatja meg jellegét a háború kitörésével sem." A társaság a „jognak" alkotása, nem pedig egy természetes személy és „így nem lehet sem barát, 2 Francia-német választott biróság, Kel. 6—7., 429. 3 Francia-német v. b. Ecl. I. 101. Békejog 1922. I. 19. és ezzel szemben szerző részletesen indokolt állásfoglalását (u. o. 1922 febr. 145. 1.). 4 Angol-német választott birósálg. 1922 febr. 6. Rcl. 722. 12*