Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A kereskedelmi társaságok nemzetközi jogi helyzete

162 célja az volt, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak lefoglalhassák, felszámolhassák és jóvátételi alapokra visszatarthassák azon társaságok javait is, melyeknek székhelye az ő területükön vaja, de lamelyek magyar, illetőleg ellenséges állampolgárok érdekkörébe tartoznak. Nyilvánvaló, hogy ezzel a háborús gyűlöletből eredő intézkedéssel a békeszerződós egy uj és nagyon kétes elemet vitt be a kereskedelmi társaságok honosságának kérdésébe ós tette ezt oly szövegezésben, mely sem világosnak, sem szerencsésnek nem mondható. Már pedig, minthogy jogok elvételéről és magánszemélyek javainak érzékeny sérelméről van szó, nagyon is kívánatos volna a minden kételyt kizáró kritériumok megállapítása. Hogy ez a rendelkezés mily visszaélésekre adott alkalmat, mutatja az u. n, successiós államoknak az az eljárása is, amellyel az ő területükre eső jogokat és javakat, habár ezt a békeszerződés 250. cikke kifejezetten megtiltotta, az idézett cikk alapján tartják jogosulatlanul vissza, anélkül, hogy ennek előfeltételei fennforognának. Mindeme megfontolások nem zárják ki, hogy a békeszerződés 232. §-a alapján a jogok, javak és érdekek lefoglalásánál ezek a tételes rendelkezésekkel számolnunk ne kellene, habár azokat sem célszerűnek, sem méltányosnak nem tekinthetjük. Teljesen hibás volna azonban, ha az u. n. kontrolrendszert a békeszerződés egyéb intézkedéseinél is alkalmaznók vagy pedig általában a kereskedelmi társaságok egyéb jogi viszonyainál (pld. csődnyitás stb.) döntőnek elfogadnók.1 Az erre vonatkozó joggyakorlatnak kettős forrása van: a háborús rendszabályok és az azok alapján keletkezett ítéletek és a békeszerződés. Ebből a szempontból ez a kifejezésmód, a társaságok állampolgársága vagy honossága csak tévedéseknek lehet forrása, mert hisz a modern jogban a természetes személy állampolgársága is csakis közjogi és közigazgatási jogi vonatkozásban lehet irányadó, kereskedelmi és adójog tekintetében döntő nem a honosság, hanem a lakhely. Már ez is mutatja, hogy a társaságoknál csak a szókhely lehet irányadó. De lege lata persze számolnunk kell azzal, hogy a békeszerződés ettől az állásponttól eltér és bizonyos jogkövetkezmények megvoná sánál a társasági tag állampolgárságát tekinti irányadónak. Ezeket a következményeket a békeszerződós kifejezetten a háborús rendszabályokra alkalmazta, de a joggyakorlatban érvényre jutottak oly irányok is, melyek ezeket az adósságok rendezésénél és a valorizációnál is figyelembe kívántak venni. 1 Különös, hogy ily törekvéseknek nálunk is akadt szószólója, 1. Magyar Jogi Szemle, 1924. decemberi füzet, 305. 1., ahol Peykert Lajos sajnálatosnak jelzi, hogy Franciaországban a nacionális tőketöbbséget biztosító rendszert ,,még" nem tudták behozni és ezt az eljárást, mely a hazai közgazdaság szempontjából oly nagy károkat okozna, a fejlődés új és kívánatos irányának tartja.