Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A népszövetségi eszme reális tartalma. 2. [r.]

155 jani, szeparatisztikus elv alapján állanak, nevezetesen az államok, a nemzetek szuverenitásának elve alapján. Hogy a szuverenitás gondolata milyen erősen él az államok, a nemzetek irányadó tényezőiben és rétegeiben, abból a szempontból talán elég lesz rámutatnom épen a Nemzetek Szövetségének genfi közgyűlésén elhangzott néhány kijelentésre. így az olasz Scialoja mondotta: „A megoldás legnagyobb nehézsége volt, hogy meg kellett érintetlenül őrizni minden állam szuverenitását. Ezt a nehézséget oly szervezetek létesitésével küzdöttük le, amelyeknek jogi vagy arbitralis döntés a feladatuk, anélkül, hogy e szervek az egyes államok hatalma feletti felsőbb hatalommal lettek volna felruházva; a svéd Branting jelentette ki, — a jegyzőkönyvről szólva, — hogy az „olyan alkalom, amely szorosabbá feszi a nemzetközi szolidaritás kötelékeit anélkül, hogy megtámadná a nemzeti szuverénitást": a belga Hymans utalt arra, hogy: „törekedtek a katonai szankciók pontos megállapítására is, de e téren nem lehetett annyit tenni, mint amennyiti óhajtottak volna, az államok szükséges szuverénitásának tiszteletbentartása folytán"; — és a francia Boncour mondotta, hogy „A katonai szankciók alkalmazása tekintetében a döntést nem lehetett a tanácsra bizni, mert ez a nemzeti szuverenitás elleni támadás lett volna". Tehát a szuverénitás eszméje sérthetetlen, érinthetetlen még abban a testületben is, ahol a világbéke biztosításának célja és a nemzetközi szolidaritás hangoztatása uralkodott. Látjuk tehát, hogy nincs az államoknak, a nemzeteknek olyan közületies érzése, meggyőződése, mely magasabb szerves egység felé vezetne. Nincs köztük, a világ összes, vagy legalább számottevő összes államai között — legalább ma még — oly érdekközösség, amely ily közület alapjául szolgálhatna. Ilykép az areopág-nak, a nemzetek, államok felett álló világbéke-hatóságnak nincs reális alapja, ha mindjárt azt Nemzetek Szövetségének hivják is. Ha tehát nemzetközi szerződés mint írott jogi jogforrás ilyent próbál alkotni, ezzel irreálist kísérel meg s az eredmény az lesz, hogy amit alkotni törekedett, az nem lesz élő, nem lesz valóságos jog s miután ily kísérletek rontják a jogalkotás tekintélyét, azzal magát a jogalkotás komolyságát s a reális, az élő jog hitelét veszélyezteti. Felmerül tehát ezek után az a kérdés, vájjon a népszövetségi eszme egészen elvetendő-e mint irreális valami, vagy pedig csupán az a tartalom, amelyet a divat, a békevágy, a tömegeknek pillantnyi hangulata adott neki, nem felel meg az élet követelményeinek s maga az eszme reális tartalommal is elképzelhető-e. A világháború után beállott kimerültség folytán újult erőre kapott békevágy erősítette az államok körében is a jog erkölcsi bázisát. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a már meglevő