Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Új irányok a nemzetközi jogban

130 riti, hogy a belőle fakadó elvek szerint éljenek, amely tehát éppen ezért akaratukon felül áll. Hogy a nk. jog tökéletlennek látszik, annak oka csakis a világ kulturközössége rendezésére irányuló jogi öntudat tökéletlen megszervezésében rejlik. Lassanként azonban, ugy látszik, mégis csak kialakul a szervezett nk, jogközösség, amely az államok felett áll, ami által a nk. jog lesz az eredeti jogforrássá, mig az államok leszármazott jogi alakulatokká válnak, amelyek csak a nemzetközi jog körében és annak határai között működhetnek. Hiszen, mondja Krabbe, a népeknek az a joga, hogy állammá alakuljanak, szintén a többi állam részéről való elismerésen alapszik, tehát az államok már most is a nk. jognak szüleményei. Ennek az elméletnek logikus betetőzéséül Krabbe a nemzetfölötti (supraiiHtionalis) jog kifejezésével akarja pótolni a nk. jog elnevezését. Dugult francia jogtudós hasonlóan ostromolja az uralkodó nk. jogi elméleteket, szintén azt állítván, hogy létezik egy felsőbb nk. jogrend, amelynek az egyes államok alá vannak rendelve. Ez szerinte a „nemzetközi jogi lelkiismeretből" (conscience juridique internationale) fakad. Ez a nk. jogi lelkiismeret a különböző, egymással relációba lépő állami csoportokban élő egyének tömegének az a tudata, amely sz-erint igazságos dolog, hogy egy bizonyos morális vagy gazdasági szabálykényszer utján erélyesen szankcionáltassék és hogy ez a szabály nélkülözhetlen a nk. szolidaritás fenntartására. Duguit szerint nk. jogelv létesül abban a pillanatban, amelyben felébred az a nemzetközi tudat, hogy ezt vagy azt a szabályt respektálni kell, hogy ez igazságos és szükséges a Dk. szolidaritás fenntartására. Salviotti olasz nemzetközi jogász azt a tételt védi, hogy a nk. jog ugy áll az államok felett, mint az állami jog az egyes polgárok felett, hogy tehát a szuverén államok is alá vannak vetve a jognak, mert az ő cselekedeteiknek is vannak jogi határai. Verdross osztrák tudós arra a következtetésre jut, hogy az állami szuverénitás nem más, mint az a speciális kompetencia, amelyet egyes államok a nk. jog alapján és azon belül élveznek. Ezek a háború óta kifejtett elvek a nk. jognak újbóli ha íalmas előretöréséről tesznek tanúságot, de veszedelmesen közelednek a régi természetjogi elvekhez, amelyek oly kevéssé ki eiégitőknek találtattak. A Krabbe-féle „supranacionális jogérzék", a Duguit-féle „conscience intemationale", a Salviotti-féle „államokfeletti jog" egészen hasonlóan a régi természetjogi elvekhez okoskodások és dedukciók alapján jönnek létre, de igen nagy kérdés, fog-e akadni állam, amely komoly esetekben szerintük fog igazodni tekintet nélkül saját önző érdekeire. Nézetem szerint a nk. jog jelentőségéről nem kapunk tiszta képet, ha azt csak jogi szempontokból vesszük elbírálás