Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Új irányok a nemzetközi jogban

129 általa megkötöttnek tartani; még az olyan jogszabályt is, amelyet megfelelőnek tart, formálisan, mint akaratát megkötő jogszabályt, visszautasithatja. A szuverenitás ez értelmezéséből, valamint abból, bogy a nk. jog egy azt statuáló felsőbb hatalom hiányában tulajdonképpen csak szokásjog, következik, hogy az államok a régi szokásokat szuverénitásuk alapján bármikor uj szokásokkal cserélhetik fel, amivel nem létező jogokat szegnek, hanem uj jogot statuálnak. A szuverenitás látszögéből nézve a dolgokat, tehát a természetjogi felfogás szerinti nk. jog irott malaszt, mely egy államot sem kötelez, de elveszíti értékét a tételes jog is, mert hiszen ennek bármely elvét az államok, szuverénitásukra tá maszkodva, szintén figyelmen kivül hagyhatják. A végső következtetést mindebből Koelreutter vonta le, amikor arra az eredményre jutott, hogy a modern állam szuverenitása és egy, az állami jog felett álló nk. jog létezése két olyan dolog, melyet egymással összeegyeztetni nem lehet. így válik az állami szuve rénitásról való elmélet a nk. jogi centrális problémájává. A háború óta keletkezett uj nk. jogi elmélet azonban erőteljesen rávetette magát annak vizsgálatára, hogy az állami szuverenitásnak ez az abszolút felfogása jogosult és indokolt-e ós nem-e talán csak tulhajtása egy magában véve bizonyára helyes elvnek. A francia forradalom, amely az állami szuverenitás kidomboritására különös súlyt fektetett, mert belőle vezette le a nemzeti szabadság és önrendelkezési jog fogalmait, a szuverenitást mindenesetre nem ily kiterjedt módon értelmezte. Az akkori felfogások szerint ugy, amint az egyes polgár szabadságát a többi polgároknak hasonló szabadsága korlátozza, azonképpen az egyes állam szuverénitását is korlátozza a többi államnak hasonló szuverénitása. Azaz: minden állam szuverén ugyan, de éppen, mert minden állam az, ez a szuverenitás csak feltété les és korlátozót lehet, amennyiben csak odáig terjed, hol gyakorlásával valamely más állam szuverénitása sérelmet szenvedhetne. A hangsúly nem az egyes állam, de az összes államok szuverénitásán nyugszik. Ennek az alapgondolatnak továbbfejlesztésével foglalkozik a háború befejezése óta a nk. jogi teoretikusoknak egész sora. Kelsen még alternative mondja, hogy vagy a nemzeti jog áll a nemzetközi jog felett, vagy megforditva áll a dolog, de a két jog egyenlő súllyal egymás mellé rendelve nem lehet, mert ebben az esetben egyik kizárja a másikat. Krabbe holland jogtudós a Kelsen által felállitott alternatív kérdést a nk. jog javára dönti el. Szerinte a nk. jognak és a nemzeti jognak egy és ugyanaz az alapja van: az emberiség jogi öntudata, amely az embereket és államoknt arra kényszeMagyax Jogi Szemle 10