Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Új irányok a nemzetközi jogban

127 egymással való érintkezésben követnek. De ezeknek betartása sem kényszeríthető ki. Hogy a szerződéseket meg lehet szegni, azt láttuk a mult század hetvenes éveinek elején Oroszországnak a tengerszorosok tekintetében elfoglalt, a párisi szerződéssel ellenkező eljárásában vagy Belgium semlegességének Németország által való - megsértésénél a világháború elején. Igaz, hogy a nk. szerződések megszegése mindkét esetben megboszulta magát, de ez inkább az ily eljárás utján megsértett érdekekre, mint az általa megsértett jogérzetre vezethető vissza. Még kevésbbé kényszeríthető ki bizonyos nk. szokásoknak az államok által való betartása, ugy, hogy az egyes államok azokat önkényes elhatározásuk szerint bármikor u'j szokásokkal cserélhetik fel. így pl. a világháború előtt Anglia kivételével minden állam azt vallotta, hogy a háborúk nem az ellenséges állam polgárai, hanem csak annak hadereje ellen folynak, hogy túlságos fájdalmat okozó lövegek használata, vad vagy félvad, népeknek európai háborúkban való alkalmazása, a magántulajdon szükségtelen megrongálása, meg nem erődített városok bombázása, a vörös kereszt jelvényével vagy idegen egyenruhákkal való visszaélés, feltétlenül tilos. A gyakorlat az-onban mindezekkel a tilalmakkal nem törődött. Az a jóhiszemű, de téves és veszélyes szofiziwa, amely szerint a legkegyieitlenebb háború egyúttal a leghumánusabb is, mert leghamarabb vezet a békéhez — legázolta a legszebb jogi elveket. Akadtak azután egyesek, a kik híven ragaszkodva ahhoz az elvhez, hogy a nk. jog a tényleges szokásokon alapul, a világháborúban dívott kevésbbé humánus szokások szerint áitalakitandóknak vélték az egész nk. jogot. így pl. Eltzbacher német irő hirdetett a háború végső stádiumában oly nk. jogot, amely szerint a háború nemcsak az ellenséges haderő, hanem az egész nép ellen folyna, amely szerint minden meg volna engedve, a mi alkalmas az ellenséges nép erejének megtörésére, meg volna eng-edve tehát az ellenséges magántulajdon megsemmisítése, az emberanyag elvonása, az élelmiszerszállitmányok elzárása is és minden eszköz, mely arra van szánva, hogy félelem vagy ijedtség terjesztése, megerősitetlen városok bombázása stb. utján az ellenség hadviselésének lelki alapjait megingassa. Az ilymódon a tényleges szokások szerint megkonstruált hadijog e szerint a világháborúban tényleg alkalmazott kevésbbé humánus elvekből állna, a békejog pedig magán viselné az utolsó békekötések bélyegét, a melyek sokat szétromboltak és mitsem építettek, minden állítólag megoldott probléma helyében tiz ujat teremtettek és a népek egyenjogúságának elve helyébe a győztes hatalmaknak a legyőzöttek feletti állandó uralmát igyekeztek rendszerbe foglalni és biztosítani. A tételesjogi felfogás ezen végső következményeinek láttára az a meggyőződés keletkezik bennünk, hogy az egyfelől messze elmarad mindazon ideálok