Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Valorizáció és a joggyakorlat

114 Hogy ;i jndikaturánk még: nem mondható olyannak, amely teljesen helyes mederben mozog- és hogy az egyes ítéletek közt talán igen nagy eltérés mutatkozik (különösen a valorizálás előfeltétele, kezdőpontja, mértéke, stb.-nél), főkép annak tulajdonitanám, hogy bíróságaink túlterheltségük miatt nem érnek rá, magát a problémát közelebbről nyugodtan szemügyre venni és annak igazi természetét és mivoltát tanulmányozni és megállapitiani és pl. arra is tekintettel lenni, hogy más országokban, amelyek ugyancsak hasonló valutaromlás alatt szenvednek, miként fogják fel és döntik el ezt a kérdést? Ezt a valorizációs problémát közelebbről vizsgálva, főkép a következő körülményekre kellene figyelemmel lenni: A forgalómban a főszerep a pénznek mint fizetőeszköznek jut. A pénz azonban egyszersmind értékmérő is, mivel a pénznek rendes viszonyok közt állandó értéke van — csekélyebb je lentőségü ingadozásoktól eltekintve. A pénznek gazdasági jelentősége vásárlóerejében nyilvánul meg. Mihelyt a pénz vásárló ereje leszáll, ez már egyenlő a pénzérték csökkenésével, azaz egy meghatározott összegű pénzért már nem lehet többé ugyanolyan mennyiségű és minőségű javakat beszerezni, ehhez nagyobb összegű pénz szükséges, ahol azonban ez az értékében csökkent pénz továbbra is mint fizetőeszköz szerepel. Ebből következik az, hogy a pénzhitelező abban az esetben, ha a kikötött összeget kapná meg, a pénzértéknek! az ügylet létrejötte után beállott csökkenése folytán már nem kapná m^g az ő szolgáltatásának ellenértékét, már pedig minden jogügyletnél abból az alapfeltevésből kell kiindulni, hogy a felék azt akarták, hogy szolgáltatás és ellenszolgáltatás lehelföJeg egyenlő értékű legyen. Ezért szükséges, hogy a pénzadós az értékcsökkenést szenvedett pénzből a kötelezettség teljesítése fejében számszerűleg nagyobb összeget fizessen. Ez az u. n. fel rtékelés vagy valorizáció. Minthogy e szerint a valorizálásnak az alapja és előfeltétele a pénzérték csökkenése, azt kell mondani, hogy minden pénzkövetelés, akár kétoldalú szerződésből, akár más jogügyletből, akár szerződésien kívüli jogalapból származik, elvileg felértékelhető, mihelyt megállapítható, hogy időközben a pénz értéke csökkent. A felértékelés célja ennélfogva az, hogy a hitelező megközelitoen gazdaságilag oly helyzetbe kerüljön, mintha a pénz értéke nem csökkent volna, mert a német Treu u. Glauben, az adott szóba, a megtörtént megállapodásba vetett! hit és bizalom megkövetelik, hogy a szolgáltatások aequivalenciája a pénznek időközben beállott értékcsökkenése dacára lehetőleg megóvassék, mindig szem előtt tartva, hogy a valorizál ásnak az előfeltétele csakis a pénzérték csökkenése. Ez az, amit az én felfogásom szerint bíróságaink rendé-