Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Valorizáció és a joggyakorlat

115 sen elnéznek, és a valorizálás előfeltételeit más körülményekben („késedelem", „vétkesség", stb.) keresik. Ezért, hogy világosabban fejezzem ki magamat, elvileg és elméletileg a valorizálás kérdését két főcsoportra osztanám fel. Az egyik csoportba tartoznak azok az esetek, amidőn a pénzérték csökkenése egyik félnek sem tudható be hibául, a másik csoportba pedig azok, ahol a pénzérték csökkenése máivalamelyik fél hibájával összefügg, pl. késedelem, vagy kártérítés esetén. Ha pl. a pénzadós a pénzérték csökkenése előtti időből 15.000 K-val tartozik ós a lejárat napján, mikor a pénz értéke egytizenötödrészére csökkent, minden késedelem nélkül jelentkezik a pénzzel a hitelezőnél, ez utóbbit arra kötelezni nem lehet, hogy ezt a 15.000 K-át, amelynek beléptéke annyi, mint a régi egy koronának, tartozása kiegyenlítéséül elfogadja, ily köteleztet és ellenkeznék a méltányosság legelemibb fog-almával, és a feleknek jóhiszemüileg feltehető akaratával; ezért helyt kell adni a valorizálásnak, miáltal a szolgáltatás ós ellenszolgáitatás egyenértéke legalább megközelíthető legyen. Ebben az esetben tehát a valorizálásnak előfeltétele kizárólag a pénz rték tényleg bekövetkezett csökkenése. A másik csoportba tartozó példa az lenne, ha az adós a lejárat napján nem jelentkezik, késedelembe esik. Minthogy a késedelem által okozott minden hátrányért felel, a pénzértékcsökkenésért is felel. • így fogom fel a késedelemnek jelentőségét a valorizálásnál és ezért, nézetem szerint, nem helyes a késedelmet, mint a valo~ rizálás előfeltételét felállítani; mert valorizálni kell, amint láttuk, akkor is, midőn nincs késedelem, ez utóbbi csak növeli a valorizálást, ami a valorizálás mértékénél jut kifejezésre, de a jogalaphoz vagy előfeltételhez semmi köze sincs, annál kevésbe sok Ítéletben előforduló u. n. rendes késedelmet meghaladó vétkességnek. A késedelem kérdésére vonatkozólag talán tanulságos a német joggyakorlat. Ebben a késedelem, mint a valorizáció előfeltétele, nemcsak nem szerepel, hanem a késedelemben levő dologadós (pl. eladó) igényelheti azt, hogy szállítani csak valorizált vételár ellenében tartozik. A vevő ne szenvedjen ugyan kárt az eladó késedelme folytán, de másfelől hasznot se húzzon ebből, ami nyilván íenforogna, ha csak a valorizálatlan vételárat tartoznék megfizetni: ez ellenkeznék a Treu und Glauben elvével. A késedelmes dologadós a késedelemből kárí> megtéríteni tartozik a másik félnek, ez a kár beszámitás utján kiegyenlíthető, de a késedelem a valorizálást nem gátolja, ugy hogy pl. a késedelmes eladó, ha a vevő az eladó valorizáiási igényét el nem ismeri, az ügylettől elállhat (1. Schaeffer-Kaidel „Aufwertung", amely munkára kifejezetten hivatkozom, mely hivatkozás áll a német jogot érintő egyéb észrevételeimre is). A késedelemnek, mint a valorizáció előfeltételének való megs*