Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Néhány teoretikus megjegyzés a valorizáció problémájához

99 meg az érte kapott vagy adott ellenértéknek, akkor jöjjön a méltányosság és üsse helyre azt, amit esetleg a szigora jog nem tenne meg. A pénz mint törvényes fizetési eszköz megszűnik magánjogi (ós magánleli!! ijedősök kedvéért) vonatkozásban. Minden háborús ügylet és jogviszony, hogy egy példát mondjak, ezentúl nem lesz adás-vételi ügylet (pénz ós áru), hanem csere lesz (áru és áru). Tehát a fontos az, hogy a háború és utána következő időben a pénz dologi értékkel helyettesittessók a magánfelek közti jogviszonyban, de e mellett a jogviszony jogi konstrukciója lehetőleg épségben tartassék. Értve ez alatt, hogy például ha kötelmi jogviszony volt az eredeti jogviszony, akkor csak a kötelmi jogban eddig is létező szabályok alkalmaztassanak. * Ha a quid quid dare facere oportet ex flde bona elvét boncolás alá vesszük, megint csak két elemét találjuk a méltányossági jognak. Az egyik a szociális elem, a másik a kiegyenlítő elem. Előbb az utóbbival kívánok foglalkozni, mert amint már fentebb kimutattam, tulajdonképen csak ez a jogászi elem. Rómában eleinte, de az egész középkorban végig, a pénznek nem volt meg az a predomináns szerepe, mint ma a gazdasági életben. Azt a közgazdasági terminológiát, hogy a pénzértékmérő csere és törvényes fizetési eszköz, még nem vitték ugy át a köztudatba, illetve talán igy helyesebb, hogy még nem itatódott tudat-alattivá az emberekben. A pénz nem volt a kereskedelemben Se az a mechanizált közvetitő szer, mint ma és az egész áruforgalomnak volt a pénztől mentes primitiv csereforgalmi jellege. A cserénél pedig mindig lehet és lehetett vizsgálni a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egymáshoz való arányát, illetve viszonyát. Itt a laesio enormis rögtön szembeszökő volt és mindjárt kihívta az igazságosság kritikáját. A pénz évszázados stabilsága ebből a szempontból tehát egy zavaró momentum lett, mert ez által a jogtudomány elvesztette a helyes ügyleti szemléletét. Megtévesztette ez a helytelen szemlélet a magánjogi törvényalkotókat is, akik a pénz értékének állandóságával számolva, azt oly oszlopnak tették meg, amely szinte tartotta a jogrendszer egész épületét és most, hogy kidül ez a fikció, egyesek téves látszögükbe ngy látják, hogy ez által az egé^z épületben is kár okoztatott. A. post-glossátorok ebből a szempontból sokkal előnyöseb'o helyzetben voltak, mert nem nevelődtek egy stabil pénz ideológiájában s igy módjukban volt azokat az elveket lefektetni, amelyekből az osztrák Wahle és Svoboda igyekeznek az uj magánjogot levezetni. Érdekes tünet az, amit Wahle emlit fel könyvéhen.* hogy a márka-márka (korona-korona) elméletnek első apostola * Die Valorisationsprobleme in der Bechtssprechung' und Gesetz gietoung Mi'ttetLeuropas. (Nifkola Ve<rlaig.)