Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A telki szolgalmi jog terjedelmének és megszüntetésének kérdéséhez

53 hogy a javaslat ezzel távolról sem akar oly messzire menni, mint a fenti kúriai határozat, leginkább az idevonatkozó indokolás tanusitja, mely szerint „a gyakorlás módjának megváltoztatása nem jelentheti magának a telki szolgalom tartalmának megváltoztatását" sem, annál kevésbé annak a fenti kúriai határozat szerint való megszüntetését. Olyankor, amidőn az uralkodó telekre nézve még fennáll a telki szolgalomból reá háruló eló'ny, az európai polgári törvénykönyvek közül csak a svájci polgári törvénykönyv adja meg 736. §-ának 2. bekezdésében a lehetőséget a szolgalom megszüntetésére oly esetben, midőn a jogosultra háruló előny a szolgáló telek birtokosára ebből származó megterheléssel szemben csekélyebb jelentőségű. Ilyen esetben a szolgalom kártérítés ellenében egészben vagy részben megváltható. Szerény véleményem szerint e rendelkezés két szempontból is aggályos, mert kisajátitási jogot ad magánérdekből, holott általános elv, hogy kisajátitási jog csak közérdekből engedélyezhető és mert ellenkezik a „pacta sunt servanda" elvvel. Megtörténhetik ugyanis e rendelkezése mellett, hogy valaki ma engedélyez szolgalmi jogot telkére s holnap meggondolva a dolgot, már a fenti elv alapján ennek megváltását kéri. A komoly ügyleti szándék mellett adott szóval való ilyen játékot nem szabad megengedni. De akármennyire birálható is e rendelkezés helyes volta, a szolgalmi jog megszüntetéseért a jogosultnak teljes kártalanítást nyújt, mig a fent idézett kúriai határozat szerint a jogosult a reá nézve kétségtelenül előnyt jelentő szolgalmi jogtól azon cimen, hogy ez telkének használása céljából nem szükséges, minden további nélkül s anélkül, hogy kártalanittatnék, megfosztható lenne. A telki szolgalmi jog akkor is, ha ez csupán a kényelmesebb vagy kellemesebb használatot biztosit ja, ezzel az uralkodó teleknek értékét kétségtelenül emeli, s amint Windscheid mondja, , ,die Grunddienstbarkeit ist eine wertsteigernde Eigenschaft des herrschenden Grundstückes" vagy Halsbury szerint „enhancemerh of the dominant tenement's value". A kir. Kúria által döntés tárgyává tett fentebbi esetben is a felperesre nézve kétségtelenül pénzzel értékelhető előny volt az, hogy ő telkéről az alperes telkén át éppen az X. utcára és nem csupán — amint ez az általa megvett másik telken lehetséges — Y. utcára tudott szekérrel és marháival kijutni, nyilván pénzzel értékelhető előny volt az, hogy az általa megvett és szolgalom által nem csorbitott értékű telken keresztül nem kellett szekérutat, s illetve marhacsapást csinálnia s ezzel ezen később megvett ingatlannak egy részét a megmüvelhetés-