Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923. évi XXXIX. törvénycikk

46 vetélés iránt már végrehajtás van folyamatban a torvény életbeléptetésekor (1923 december 16.) De ebben az esetben már mindig csak a 2. §. II. bekezdésében meghatározott mérsékelt kárösszeg erejéig folyatható a végrehajtás, amelynek kezdő időpontja az életbelépés napja, mig a korábbi időszakra a megítélt vagy e nélkül is járó törvényes kamat erejéig folytatható a végrehajtás. Az ügynek azonban befejezettnek, azaz jogerős véghatározattal (Ítélettel, végzéssel) elintézettnek kell lenni. Mert ha az ügy (per vagy peren kivüli ügy) még jogerősen befejezve nincsen ós csak előzetesen végrehajtható, nem jogerős határozat alapján folyik a végrehajtó eljárás: akkor a jelen § első tétele irányadó, mely szerint az életbelépés napjától (1923 december hó 16.) kezdődően a 2. §. I. és íj. bekezdése is egyenlően figyelembe jő és pedig az eljárás bármely szakában, tehát fellebbezés nyilvános előadásában és a felülvizsgálati eljárásban is. A Pp. 515. és 535. §-ának a nóvumok felhozását tiltó rendelkezése a jelen törvény ellenében; a jelen törvény életbelépésének napja előtt lejárt követessek tekintetében (de csakis ezek tekintetében!) nem alkalmazható formális csatlakozás sem szükséges; de ennek a szabálynak hivatalból, a felek eziránti kérelme nélkül való figyelembevételét nem rendeli a törvény. A későbben lejáró tartozásokra pedig ez a kivételes szabály egyáltalában nem vonatkozik és ki sem terjeszthető. Az előzetesen végrehajthatónak nyilvánitott véghatározat alapján tehát a végrehajás csak a végrehajtás alapját tevő határozat keretei között folytatható és a késedelmi kamat helyett követelhető kárösszeg iránt jogerős határozat döntése lesz irányadó. 3. Előfordulhat azonban, hogy az életbelépéskor (1923 december hó 16-án) az ügy jogerős véghatározattal már befejezést nyert ,de végrehajtás elrendelését még nem kérték. A törvény hasonló esetekre kifejezett rendelkezést nem tartalmaz. A törvény betű szerint való értelme szerint ilyen esetekben a végrehajtást nem lehet kérni a 2. §. II. bekezdésben emiitett mérsékeltebb kártérítés erejéig sem. Legfeljebb külön per inditása segithetne csak (bár a törvény betű szerint értelmezve még ezt az utat sem hagyja nyitva). De nyilvánvaló, hogy a törvény e helyén az az elv van megrögzitve, hogy a caesura tulajdonképen az ügy befejezte és pedig jogerős befejezte a törvény életbelépése napján, mert ha az ügy ekkor még befejezve nincs, a örvény a határozathozatalban még érvényre juthat; ilyen esetben nincs tehát szükség végrehajtás tekintetében kivételes rendelkezés alkoására; ellenben ha az ügy már jogerősen be van fejezve, illeve olyan állásban van, hogy az ügyben a törvény rendelkezései már nem valósithatók meg (a felülvizsgálati biróság is meghozta Ítéletét), módot kell adni arra, hogy legalább a mérsékeltebb kártóri-